Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

8. fejezet

HARRY STYLES

-Szia! Örülök, hogy találkoztunk! - mondja kedvesen mosolyogva, én viszont túlságosan el vagyok foglalva Louis kezével, ami épp a lány derekán pihen.

-Heló, én is nagyon - felelem közömbösen -Viszont elárulnád mit csinálsz itt? - csúszik ki, amire gondolok, kicsit sem kedves hangsúllyal.

Mielőtt válaszolhatna, Louis megelőzi, közben pedig kihúzza a lánynak a széket, és ő is leül mellé.

-Segíteni fog nekem a nyomozásban - mondja vigyorogva, én pedig szívesen széttörnék pár darab tányért. Akár a lány fején.

-Remek - morgom, és, ahogy jobban szemügyre veszem. Hosszú, hullámos, szőke haja van, és zöld szeme, mint nekem. Kicsit talán világosabb. Bőrkabátot és sötétkék, második bőrrétegként tapadó farmert visel, egy unalmas krémszínű pólóval. Egy óra virít a csuklóján, és vagy fél tucat karkötő.

A teafőző ránt vissza a valóságba, hangos sípolással jelezi, elkészült az ital, így gyors felpattanok, előveszek három bögrét, megkérdezzem őket, cukorral vagy mézzel isszák, majd miután mind a ketten az utóbbit választják, a kész löttyöt eléjük téve foglalok helyet.

-Szóval, Louis. Mesélj egy kicsit Julie-ról! - kezdem vigyorogva, de le sem bírom tagadni, mennyire nincs kedvem ehhez, és ahhoz sem, hogy azt hallgassam, hogyan ismerkedtek meg, viszont sajnos van egy olyan érzésem, hogy egyszer erre is sor kerül majd.

-Hát, igazából Julie a legkedvesebb és legviccesebb lány, akivel valaha találkoztam - néz a lányra csillogó szemekkel. -A legjobb, hogy ő is a rendőrségen dolgozik, mint én - mondja, még mindig elveszve a lány zöldjeiben.

-Hát ez tényleg a legjobb! Én meg mindjárt elhányom magam... - dünnyögöm, viszont ijedten kapom feléjük a fejem, amikor Julie megszólal. Azt hittem, a kedves kis megjegyzésemre fog reagálni, de úgy tűnik, nem is hallotta. Vagy úgy dönt, nem ér annyit.

-Neeem, Loulou csak viccel. Biztos millió szebb és jobb... - a mondatot nem bírja befejezni, mert Louis az ajkaira tapadva hallgattatja el. Bár azzal, amit mondott, nem tudok vitatkozni.

-Loulu? - kérdezem, mikor végre valahára abba hagyták a nyálcserét. Nem is igazán érdekel, mégis valahogy kicsúszott.

-Kicsim! Mondtam, hogy ne szólíts így mások előtt! - neveti el magát Louis, én pedig esküszöm rosszul vagyok. -Ez a becenevem, de csak Julie hív így.

-Aha, értem - forgatom meg a szemem, elég látványosan, amitől Louis mosolya eltűnik, és kissé értetlenül pillant rám. -Én most megyek aludni - nézek gyorsan az órára, ami még csak este hatot mutat, így gyors korrigálok. -Vagyis még nem alszom, inkább nézek egy filmet. Ha véletlenül keresnétek, a szobámban leszek - közlöm, majd akkora lendülettel ugrok fel, hogy a teám sikerül kiborítanom. -Mondd csak, Loulou, szeretsz takarítani? - vigyorgok rá gúnyosan, majd fél másodperc múlva már ott sem vagyok

A plafont bámulva szenvedem az ágyban, és gondolkodom. Mindenen. Az éjjeliszekrényen heverő mobilomért nyúlok, hogy lecsekkoljam az időt. Nagyot nyögve dobom magam mellé, amikor látom, hogy még fél tizenegy sincs, pedig úgy éreztem, annyi ideje fetrengek itt, hogy már legalább hajnal lehet. Hirtelen felindulásból ismét a telefonomért nyúlok, és már csak azt veszem észre, hogy Louis közösségi oldalán keresem, kiket követ, hátha megtalálom köztük Julie-t. Körülbelül fél perc után meg is lett a lány Instagram fiókja. A profilképén egy tengerparton pózol, bikini felsőben, és farmer sortban, hatalmas tölcséres fagyit szorongatva. Elkezdek lefele görgetni a képei között, majd szinte azonnal észre is veszek, egy Lou-val közös fotót. Egyforma pulcsit viselnek, Julie a fiú hátán csüng. A kép három hónappal ezelőtt lett feltöltve, a leírásban pedig csak egy mondta áll, de annak is sikerült kellően felcsesznie. -Boldog négy évet, szerelmem - olvasok fel hangosan, majd fintorogva lépek vissza a főoldalra. Ennyi éppen elég volt belőlük.