Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

4. fejezet

LOUIS TOMLINSON

2008.05.08

Az ablakon beszűrődő napfény, a madarak csicsergése, a velem szemben fekvő, nyakig betakarózott fürtös fiú. Szebben nem is indulhatna ez a nap. Harry mocorogni kezd, majd átfordul a másik oldalára. Azt hittem, még alszik, de szembe találom magam szép zöld szemével, amitől el kell mosolyodnom. Ő is így tesz. Elmosolyodik, és megjelennek imádnivaló gödröcskéi.

-Jó reggelt, Haz. Jól aludtál? - kérdezem, és meg kell köszörülnöm a torkom, majd fentebb húzva a takarót magamon mozdulok közelebb hozzá.

-Igazából - nagyot sóhajtva fordul a hátára, és a plafont kezdi bámulni - rosszat álmodtam.

Szégyenlősen rám pillant, majd amikor látja, hogy komolyan érdekel, bátortalanul elmosolyodik, és már rutinosan mozdul közelebb. Fejét a takaróval borított mellkasomra hajtja, én pedig gyengén átkarolom a vállát. Másoknak talán furcsának tűnhet a barátságunk, hogy ennyire intim, de mit tehetnénk, úgy tekintek Harryre, mintha a testvérem lenne, a kisöcsém, akit meg kell ölelni, ha rosszat álmodik. Néha elgondolkodom, képes lennék-e mást is ilyen közel engedni magamhoz, de aztán mindig rájövök, hogy nem. Határozottan Haz az egyetlen, akit ennyire szeretek, és akiben ennyire megbízom. Szó nélkül tennék meg érte bármit.

-Elmeséled? - kérdezem. Harry felsóhajt, majd még közelebb mászik.

-De ugye nem fogsz kinevetni? - motyogja a takarót csavargatva, én pedig elmosoylodom.

-Dehogy foglak, na ki vele, mi a baj?

-Azt álmodtam, hogy... hogy barátnőd lett - jelenti ki, nekem pedig a plafonig szalad a szemöldököm.

-És az baj?

-Nem - suttogja, majd sóhajt egy nagyot. -Csak már nem foglalkoztál velem, és az nagyon rosszul esett.

-Hazzy, ugye tudod, hogy egy lány sem állhat közénk - mosolyodom el, és beletúrok kócos hajába, majd szórakozottan folytatom. -Még Mila Bulter sem.

-Mila? - kapja felém a fejét. -Ki az a Mila?

-Hááát - nyújtom el a szót, Harry pedig idegesen harapdálja a száját. -Tudod, az a lány, akiről múltkor meséltem.

-Tetszik neked? - kérdezi hirtelen, és meglep vele. Az alapján, hogy valamelyik nap azt ecseteltem fél órán át, hogyan fogom elhívni randira, azt gondoltam, a válasz egyértelmű.

-Igen, nagyon. Olyan szép lány, okos és... - kezdek áradozni róla. Harry hatalmasat sóhajt, majd kibújik az ölelésemből, és nekem háttal ül fel az ágyon. -Minden rendben?

-Persze csak... - hangja távolságtartó, torkát megköszörülve fordul felém, majd egy erőltetett mosoly közepette folytatja. -Megyünk reggelizni? Gemma azt ígérte, hogy süt palacsintát, én meg már farkaséhes vagyok.

Meg sem várva a válaszom, vagy engem, pattan fel, és indul le a konyhába.

***

Megbeszéltük, hogy ma találkozunk a többi sráccal, de Dylan beteg lett, Alex nem hajlandó a testvére nélkül menni sehová, Nicket meg csak szimplán nem engedi el az anyukája, így most csak kettesben sétálgatunk Harryvel a parkban. Nem mintha bánnám, sőt, örülök is neki. Épp a kedvenc fagyizónk előtt sétálunk el, amikor a fürtös megböki a vállam, és boci szemekkel néz rám.