Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

Epilógus

HARRY STYLES

Szinte remeg a kezem, mikor kinyitom a lakás ajtaját. Ha minden jól megy, ez az este szuper lesz, és az ez utáni tíz nap még ennél is csodásabb. Louis kevesebb, mint egy órán belül itthon lesz, szóval igyekeznem kell, ha össze akarok dobni valamit vacsorára, ami egyszerű, de finom. Egy tejszínes-gombás csirke mellett döntök, és rizst is szeretnék csinálni mellé, ezért szaladtam el gyorsan a boltba, ugyanis nincs itthon.

Miután elkészülök az étellel, alig tíz percem marad hétig, ugyanis Louis azt mondta, akörül fog hazajönni. Elmegyek villámgyorsan lezuhanyozni, és miután kiszállok a kádból, állok pár pillanatig a tükör előtt, a saját tükörképem bámulva. Talán itt lenne az ideje, hogy levágjam a hajam, de Louis túlságosan is szereti így, én pedig Louis-t szeretem túlságosan is, szóval nem csinálok vele inkább semmit. Egy kék mintás inget választok, és nagyon meglepő módon egy fekete farmert. Abban a pillanatban, ahogy felhúzom a nadrágom cipzárját, ajtócsukódást hallok, és már ki is szaladok a konyhába.

-Szia, édes, mi ez a jó illat? - kérdezi Louis. Odalépek hozzá egy gyors üdvözlő csókra, és csak utána válaszolok.

-Vacsi - mondom, Louis pedig helyet foglal az asztalnál. -Moss kezet!

-Persze, anyu - forgatja meg a szemét, de azért eltűnik a fürdőbe egy percre.

-Szép vagy, és jó az illatod - mosolyog, miután visszajön, és újból leül. -Rajtam meg van egy fekete rövidgatya, és egy izzadt póló - fintorog, én pedig csak nevetve ingatom a fejem, miközben leteszem az asztalra a tejszínes-gombás csirkét.

-Én így... is elvisellek téged - mondom, kissé elpirulva, és inkább csak gyorsan leülök, és enni kezdek.

-Jól néz ki.

-Remélem, hogy finom is.

-Biztos - bólogat, és bekapja az első falatot. -Mmmh.

Miközben eszünk, olyan jelentéktelen dolgokról beszélgetünk, mint a tegnapi film, amit a moziban láttunk, vagy, hogy hány kilométert futottam reggel, és Louis még azt is elmeséli, hogy az anyukája és Poppy halványrózsaszínre festették a nappalit.
Mielőtt hazajöttünk, Louis elment hozzájuk elbúcsúzni, aztán meg a következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy boldogan meséli, az anyukája és a húga Londonba fognak költözni. Helyrehozták a kapcsolatukat, és azóta Louis szinte minden nap telefonál velük, átmegy hozzájuk, vagy elmegy Miloval és Poppyval sétálni a parkba. Milo a kiskutyusuk, körülbelül másfél hónapja hozták el a menhelyről. Barna szőre van, és szerintem a kelleténél kicsit nagyobb füle, de iszonyat édes, viszont nagyon rosszcsont, ha ott vagyunk, akár csak tíz percig, máris elviszi a cipőnket, és szinte mindig összeugrál minket, de igazából nem is zavar.

-Nagyon finom volt - áll fel Louis, miután mindketten befejezzük. A mosogatóba teszi mind a kettőnk tányérját, és evőeszközét, én pedig nyugtázom magamban, hogy jó munkát végeztem. Pár hónappal ezelőtt, szó szerint ott hagyta, ahol befejezte az evést, ha az a szobában volt, akkor ott, ha a nappaliban, akkor a kanapén várt engem a tányér. A ruháját is eldobálta, mondván, ne tegyem a szennyesbe, még majd jó lesz. Egy puszit nyom a szám sarkára, és visszaül az asztalhoz.

-Lou - köszörülöm meg a torkom. -Van egy meglepetésem.

Kíváncsian mosolyog rám, én pedig felpattanok, és beszaladok a hálóba. Kezemben egy fehér borítékkal térek vissza, amit egyből átnyújtok neki, mikor leülök vele szemben.
Louis gyorsan felbontja, megnézi, mi van benne, majd rám kapja kék, kissé könnyes szemeit.