Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

16. fejezet

HARRY STYLES

-Harry, hol a futócipőm? - kiabál Louis a másik szobából.

-Én tudjam? - válaszolom, miközben felhúzom a sajátom. Bár én inkább teremben szeretek edzeni, Louis futni szokott, és mivel igazából tőlem sem áll távol, ezért megkérdeztem, hogy mehetek-e vele, ő pedig igent mondott. Most viszont már vagy öt perce vinnyog, hogy nem találja a cipőjét, pedig nagy valószínűséggel ott van, ahová utoljára letette.

-Kösz.

-Nézted már a szekrényben? - teszem fel a kérdést az ajtófélfának dőlve.

-Még nem. Hupsz.

-Na? - kérdezem, Louis pedig csak vigyorogva előveszi, és leül az ágyra, hogy fel tudja húzni a cipőjét.

-Merre menjünk?

-Szerintem erre - mutatok a park felé, mikor már az utcán állunk. -Tudod, ott van az a hosszú járda, ahol régen mindig bicikliztünk. És amúgy sem járnak arra sokan.

-Rendben.

-Egyébként nem tudtam, hogy szoktál futni.

-Nem látszik? - áll meg, csípőre téve a kezét.

-Hát, ha tényleg rendszeresen eljárnál, talán nem lenne ekkora a segged - mondom, és el is kezdek kocogni, hátrahagyva a kissé felháborodott Louis-t.

Körülbelül egy órával később már haza is érünk. Gyorsan lezuhanyozom, majd nekiállok reggelit csinálni, és addig Louis is vesz egy fürdőt.

-Kész van már? - kérdezi, mikor leül az asztalhoz. -Éhes vagyok - teszi hozzá, és ezt hangosan korgó gyomra is alátámasztja.

-Egy pillanat. Teát kérsz vagy narancslevet?

-Milyen tea?

-Meggyes - válaszolom, miközben leteszem az asztalra két tányér kész omlettet.

-Fúj.

-Hát persze, hogy nem szereted - forgatom meg a szemem, és felállok, hogy kivegyem a hűtőből a narancslevet.

-Tudod, min gondolkodtam az este?

A fejem ingatom, miközben bekapok egy falatot.

-Mivel lezárult a nyomozás, lassan haza kell költöznünk.

Basszus. Nagyon nem akarok még hazamenni, ugyanis tudom, hogy akkor valószínűleg nem látom többé Louis-t. A mi történetünk nem lehet csak ennyi. Nem lehet ilyen hirtelen vége. Megint.

-De még ez nem hivatalos, ugye? - kérdezem, és belekortyolok a kávémba.

-Még várunk arra, hogy Hackbart igazat mondott-e, vagy sem. És bár tudjuk, hogy nem, azt mondták, Delgado utánanéz. Csak azután lesz hivatalos, hogy megbizonyosodtunk róla, hogy kamuzott.

-Mit mondott?

-Hogy az unokaöccse születésnapját ünnepelte. Arra meg, hogy a gyilkosság időpontján mit csinált, már nem is emlékszik. Harry, ez az omlett isteni finom.

-Kösz - jövök kissé zavarba, és újból iszok egy korty kávét. -És mikor lesz a tárgyalás?

-Fogalmam sincs.

-Louis - mondom olyan hangsúllyal, hogy
egyből rám néz. -Ugye tudod, hogy ezzel maximum a gyújtogatást tudják rábizonyítani. A te ügyed, pedig a gyilkosság, ami közel sem ért még véget.

-Hát nem érted? Minden passzol. Arturo Michaels gyárát felgyújtják, a pasi valószínűleg tudja, ki volt a tettes.

-Miből gondolod? - kérdezem, az arcomról pedig valószínűleg le lehet olvasni, hogy nem nagyon hiszek neki.