Tanáromba szeretve [Vkook]

5.rész

-Hát...nem is tudom. -mondta szerényen. Nagyon aranyos.
-Taehyung! Kérlek! Egy éve keresek egy ilyen tökéletes modellt mint te! -nézett rá Nkönyörgően -vagy legalább had vigyelek be az ügynökséghez -könyörgött tovább.
-Hát, rendben -adta meg magát, szerencsére. Ha nemet mondott volna engem kínzott volna évekig.
-Szupi! -mondta nővérem
-Somin, haza kéne vinni őket! -nézek a gyerekekre, mire Taehyung adná is át Kait, de ő ezt máshogy gondolja.
-Hát akkor...Taehyung megengednéd, hogy elvigyünk téged is? -kérdezte Somin
-Persze -mosolygott hamiskásan. Vajon mi lehet vele?
Elindultunk kocsimhoz ami egy kis keresgélés után végre meglett. Taehyungnak segítettünk beszállni, s miután ez megvolt mi is beszálltunk és indulhattunk is.
-Taehyung, hány éves is vagy? -kérdezett rá nővérem a visszapillantó tükörből nézve.
-Decemberben leszek 17
-Uhum...milyen suliba jársz?
-Művészeti suliba -vágtam közbe, amin kicsit meglepődtek.
-Öhm...igen
-Szóval akkor oda jársz ahol JongGuk is tanít már, ez remek! Taehyung, ha megkérhetlek mesélsz magadról? -kérdezte nővérem. Elgondolkozott valamin de kicsit megrázva fejét visszatért
-Hát...mesélhetek -mondta bizonytalanul -Ugye, hát decemberben leszek 17 éves és művészeti suliba járok. 14 éves korom óta a nővéremmel lakok, bizonyos okok miatt. Szeretem az állatokat és a természetet. Festeni és rajzolni is szeretek...és úgy ennyi.
-Miért laksz a nővéreddel? -Kérdeztem meg, ugyanis, ebben a városban ritka az ilyen gyerek. Meg amúgy is meg kell tudnom róla dolgokat, kezd kíváncsivá tenni ez a fiú.
-Azt...azt nem szeretném elmondani
-Értem -és beállt a kínos csönd.

Pár perc múlva, nővéreméknél is voltunk.
-Gukkie, elviszed Taehyungot haza, és amíg nem jönnek Taeyeonék addig vigyázok rájuk- mondta nővérem, értve a két kis csöppségre
-Okés -mosolyogtam rá, míg Taehyung pedig Kait adta nővérem kezébe. Talán eltudunk beszélgetni majd, és jobban megismerhetem, hogy rájöjjek miért kell máshogy bánnom vele
-Köszönöm Taehyung, szia!
-Viszlát!
-Tegezz nyugodtan!
-Oh, rendben akkor, szia! -integetett mosolyogva nekik
-Előre vagy hátra ülsz, esetleg a gyerekülésbe? -kérdeztem tőle poénosan
-Előre. -és már ült is be a kocsiba.