Egy olyan pletyka van, mely a világ összes emberének elméjében felötlött már. Nem, nem a megjátszott "nevetés-visszatartás-challenge" értelme. A világot évek alatt egyre több különleges emberrel áldották meg, a hírek szinte az arcunkba tolják eme k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐓𝐰𝐨
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fehér keretes ajtó ablakán nem láttam be, belülről eltakarta egy függöny. A felragasztott táblába belefűzték Katsuki nevét, illetve helyet kapott az érkezése időpontja is. A kilincs felett egy rácsos polcon pihentek az iratai, alaposan elrendezve, dossziéba rejtve. A szobából egy pisszenés sem hallatszott, a folyosóról származó hang elnyomott mindent.
- Menjen csak be, én megvárom kint - mutatott az ajtóra. - Kérem, ha teheti, ne maradjon bent sokáig, gyanítom, Bakugo pihenni szeretne.
- Rendben - biccentettem, nyelve egyet.
Bizonytalan mozdulattal fogtam meg a kilincset, melyen kissé elidőztek ujjaim. Hirtelen felindulásból megszorítottam a hideg fémet, határozott mozdulattal lenyomtam azt. Mielőtt megfordulhattam volna, az ajtó kinyílt, belátást nyertem a szobába. Minden mindegy alapon átléptem a küszöb vonalán, egy pislantással később pedig már Katsuki komor, dühös nekintetével szemeztem.
A szőke összeráncolt szemöldökkel, száját húzva bámult. Lerítt róla a gúny, a nyafogás magába fojtása. Mellkasa előtt összefonta karjait, bőrén vékony, fehér szalag simult.
- Sokáig tartott - jegyezte meg, végig nézve rajtam. - Összeverekedtél egy rajongóval? Úgy nézek ki, mint akit megtéptek.
- Köszi - fintorogtam, megigazítva a madárotthonnak is megfelelő kuszlit a fejemen. - Mi történt? - tértem a lényegre kertelés nélkül.
- Miért nem nézed meg a híreket? Elmondanak mindent. Inkább takarodj a szerencsétlen balfaszodhoz aki képtelen kitérni a késvágások elől - legyezett kezeivel, mintha egy bosszantó szúnyog lennék.
- Akkor annyit mondj el, veled mi történt. Izukuról már hallottam egy keveset - akasztottam alkaromra meggyűrödött kabátom.
- Elég a tudat, hogy betörtem az üveget? Én mentem előre - hencegett felszegett állal. - Semmi bajom, de nem akarnak kiengedni.
