𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐅𝐨𝐮𝐫
- Nem tudok aludni - dünnyögte folyamatosan forgolódva.
- De ne kelts fel engem is - dörzsöltem meg a homlokom, a feketeségbe pislogva, amerre Shoto lehetett.
- Bocsi - röhögött fel halkan.
Kitapogatta a búvóhelyem a takaró alatt, a derekamon pihentette tenyerét. Hüvelykujja komótosan mozgott a bőrömön, gyengéden simított végig a csontjaim vonalán.
- Most ki altat kit? - mosolyodtam el jólesően hümmögve.
- Nem akartalak felkelteni. Legalább te pihend ki magad - magyarázkodott. - Nem tudom eldönteni kettőnk közül kinek van több nyugalomra szüksége.
- Neked - suttogtam erélyesen, tudatva vele, még mindig haragszom rá a be nem tartott ígérete miatt.
- Aludtál délután? - kérdezett vissza, témát terelve.
- Sikerült elaltatnom magam. Anélkül valószínűleg idegösszeomlást kaptam volna az unatkozástól. Nem tudtam semmi értelmeset csinálni itthon, pedig ezernyi dolgom lenne - jajgattam, ahogy eszembe jutott, nem takarítottam szinte semmit.
- Az egész lakás csillog. Legalább most ne takaríts - húzott közelebb magához.
- Tudod jól, hogyha kiesek a megszokott heti rutinból, kiborulok és mindenre csak haragudni fogok. És ez, bármennyire sem esik jól, rád is vonatkozni fog - forgattam szemeim, belefúrva vállába a homlokom.
- Akkor sem árt a kikapcsolás. Miért nem mész el a tó partjára? Biztosan be van fagyva, korcsolyázni is tudsz, és télen is gyönyörű.
- Egyedül az egyik házban? Inkább kihagyom. Amúgy is, a szilvesztert és a születésnapod is ott ünnepeltük a csapattal - emlékeztettem a közelmúlt történéseire. - Basszus! Innen jut eszembe, holnap el kell ugranom a tóra, Momo kérte, hogy legyek ott, mielőtt elmegy, nehogy félreértés legyen. Illetve mindig ott akarok lenni kicsekkolásnál, utána pedig takarítanom is kell - próbáltam memorizálni az információkat.
VOCÊ ESTÁ LENDO
𝐇𝐢𝐭𝐜𝐡 •𝐓𝐨𝐝𝐨𝐫𝐨𝐤𝐢 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫•
FanficEgy olyan pletyka van, mely a világ összes emberének elméjében felötlött már. Nem, nem a megjátszott "nevetés-visszatartás-challenge" értelme. A világot évek alatt egyre több különleges emberrel áldották meg, a hírek szinte az arcunkba tolják eme k...