𝐇𝐢𝐭𝐜𝐡 •𝐓𝐨𝐝𝐨𝐫𝐨𝐤𝐢 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫•

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐒𝐞𝐯𝐞𝐧

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐒𝐞𝐯𝐞𝐧

Az utolsó simításokat végezve a ház előtt tanakodtam a másnapi apró parti menetrendjén. Szinte megszokottá vált a baráti körünkben, hogy ház avatót rendezünk mikor megnyílik egy újabb vendégház a tóparton, így most is tartottunk magunkat hozzá. Shotoval megbeszéltük, hogy a régi osztálya tagjait és egy-két számunkra fontos személy hívunk meg.

Múlt héten szétküldtem az üzenetet, hogy várunk mindenkit szeretettel, azonban persze számolnom kellett azzal is, netán nem ér rá a fél banda. Igazam lett sajnos, az osztály húsz tagjából hétnek járőrözni kell a holnapi napon. Bár megígérték, meglátogatnak amint tudnak, más lesz az összejövetel hangulata.

Már a hivatalos ellenőrzés utáni, a vendégházat minősítő fém "kitüntetést" is feladták postára, ha minden igaz, ma otthon a lakás előtt átvehetem a becses tárgyat. Ahogy azt az előzőknél is tettük, a lapot közösen éjjenezve fúrjuk fel a kapura a parti fénypontja és nyitópontjaként.

Persze megígérték a srácok, hoznak nasit és akár sütnek is, nekem így is iszonyatosan sokat kell készülnöm. Az ital garantáltan fogyni fog, mintha csapból öntenék, így kétszer annyi üdítőt és alkoholt kell vennem, mint amennyivel alapjában számolnék. Bár, titokban lecsökkentem az alkohol mennyiségét a muszáj értékig, amit egy ilyen alkalommal "illik" meginni, valamivel pótolnom kell. Végül a gyerekeknek szánt üdítőkkel, pezsgőkkel töltöttem meg a bevásárlókosarat, a bolondosabb barátaim képesek ezektől is berúgni, lefordulni a székről. Iszákos egy társaság.

A finomságokról, rákcsálni valóról is gondoskodtam, az autónk csomagtartóját meg lehetne tölteni azzal a mennyiséggel. A lakásban is, jelenleg a konyha közepén vár a szállításra jó pár derékig érő szatyorban. Hogyan vonszolom le két emelet magasról, tuszkolom bele az autóba az üdítők mellé, s pakolom ki itt? Magam sem tudom.

Unottan csaptam ki magam előtt a bejárati ajtót, nyugodtan tárva nyitva hagyva. Március közepéhez képest meglepően kellemes időjárásnak örvendtünk, a fázósabbaknak - mint nekem is -, elég volt egy vastagabb pulcsit magukra kapniuk. Sajnos, vagy nem sajnos, megtartottam a gimiben összeszedett rossz tulajdonságom, hogy szinte nem is használom a saját szekrényem. A fehérneműkön kívül, vagy ha nem hivatalos öltözetben kell megjelennem, Shoto cuccait túrom fel megfelelő darabokért. Most is hű maradtam eme szokáshoz, a barátom egyik kellemesen meleg belebújós pulóverét öltöttem magamra.

Betrappoltam a ház letisztult, friss festék illatú nappalijába, nagyot szippantva a számomra legkedvesebb illatból. Bár imádtam a falfesték és fapadló árasztotta orrnak ínycsiklandó ízeket, úgy ítéltem meg, holnap délutánig ki kell kergetni ezt a szépséget a házból. A többiek nem rajonganak ezekért a furcsaságokért.

Egyszerű légjáratot képeztem azzal, hogy a bejárati ajtón kívül jópár, helyiségekhez tartozó ablakot is kitártam. A tavaszi szellő átsuhant a házon egyik résből a másikba, megkeverve a levegő aromáját.

Egykedvűen találgattam következő elfoglaltságom. Be kéne hordanom az üdítőket, borokat, de túl lusta vagyok forgolászni a ház konyhája és a kert előtt parkoló kocsi között. Bár... Legalább addig is tellne az idő. A hazaindulást Shoto műszakának lejártához szerettem volna igazítani, így még van egy bő órám. Érte kell mennem, hiszen egy autóval kettőnknek nehéz külön-külön közlekedni.

Míg beérek a városba, majd elautózom a DSD hősügynökségre, körülbelül másfél órát vesz igénybe, ha kényelmes tempóban haladok. Így hát, feltápászkodtam a kanapéról, kieresztve egy sóhajt. Amíg kiértem az autóhoz, A telefonomon ügyködve megcsörgettem Ochacot.