𝗜𝗡𝗦𝗧𝗔𝗚𝗥𝗔𝗠 | taekook✓

49. fejezet

Az esküvő napja. Ez fontos esemény két személynek, viszont mindig akadnak bökkenők, mint ahogy most is. A "kis" bökkenőnek neve is van ám.: Daeun.

𖥔 ˑ ִ ֗ ִ ۫ ˑ 𖥻 vihar előtti csend 1/3 𖥔 ˑ ִ ֗ ִ ۫ ˑ 𖥻

taehyung semmit sem tudott jungkook és daeun közötti beszélgetésről. még a posztot sem látta amit daeun kitett. boldogan készül erre a napra jungkookkal, de jungkookban volt valami. valami fura érzés kerítette hatalmába, ami teljesen elvette a kedvét. taehyung előtt nem szólt semmit, nem akarta, hogy aggódjon miatta. szerette volna ha a mai napot boldogan és a legfőképpen hogy egymással töltsék. ez nem hangzik lehetetlennek igaz?

jungkook pov.:

kavargott bennem egy olyan érzés, hogy ez az esküvő sem fog simán menni. lehet persze csak túl reagálom vagy ennyire bolond lehetek. amikor utoljára beszéltünk Daeunnal állandóan azon kattog az agyam vajon mi van ha...

alig bírok normálisan gondolkozni miatta. Taehyungnak nem szóltam és nem is fogok. tökéletesnek kell lennie a mai nap mindennek. imádom őt és ha újból elveszítem azt nem bírnám ki. leírhatatlan érzéseket vált ki már a jelenléte belőlem. úgy érzem mellette igazán boldog lehetek, felszabadult és nyugodt. ez az amire éveket vártam, ő az és végre az enyém. ha elengedem a világ darabokra fog hullni körülöttem és szépen lassan, kín keservesen én is tönkre megyek.

láttam az arcán mennyire boldog, mint egy kis gyerek amikor valami ajándékot kap. láttam szemében a csillogást, mely akkor fénylik igazán, mikor velem van. érzetem ahogy szívverése gyorsul az igatottságtól bekebelezve. szeretem őt.

olyan boldogan készül erre a napra. ő is annyira várja mint én, hogy két szerelmes egy idő elteltével végre összekösse egymás életét egészen a haláluk napjáig. hisz mint mindenki abban hisz, hogy ez visz téged a sírba, ez kísér egy életen keresztül tele boldogsággal, vidámsággal. de a rosszabbik oldaláról valahogy mindenki megfeletkezik. mindenki csak a jóra gondol, de ami mögötte van számukra ez a legfájdalmassabb dolog. a hajnalig tartó éjjelezés, hosszan tartó veszekedések, kisírt piros szemek kísérnek álomba éjszakákon át, amíg helyre nem jön két fél között a kapcsolat.

taehyung pov.:

láttam Jungkookon, hogy valami nyomasztja. remélem nem vagyok én a terhére.

már ruha is meg volt, a helyszín és az emberek létszáma is stimmelt. eddig minden tökéletesen halad.

már a helyszínen lévő embereket figyelem egy ideje. mikor hívtunk meg mi ennyi embert? én készen voltam, ruhám és a frizurám is kész.
gondolatmenetemből egy kopogás zavart meg.

–– Életem. - szólt Jungkook. –– kész vagy?

–– Igen, igen. - válaszoltam.

–– Mindjárt kezdünk. - sóhajtott. –– Remélem olyan tökéletes lesz mint ahogy elterveztük. Tudod nagyon szeretlek és szeretném ha ez a nap lenne az a nap, amit évekkel később se fogsz/fogunk elfelejteni. - ajtó másik végéből teljesen kivehető volt, hogy a végén sírós hangon közölte.

–– én is nagyon szeretlek. mindennél jobban.

–– kint leszek. majd szólni fognak mikor jöhetsz. - közölte.

–– rendben nyuszii. - vigyorogtam, bár fölöslegesen mivel úgysem lát.

–– hé, nem vagyok nyuszi. - kiabálva válaszolt vissza mivel már el indult az udvarra.

és ekkor tényleg azt hittük, hogy minden tökéletesen fog menni...