𝗜𝗡𝗦𝗧𝗔𝗚𝗥𝗔𝗠 | taekook✓

38. fejezet

Jungkook

Éppen ölembe vetett kezem, ujjaimat, töredeltem, nagyon ideges voltam. Yoongi kérdezte, hogy haza-e vigyen, amire nemlegesen megráztam a fejemet. Értetlenkedve bámult vissza rám majd leesett neki, hogy Taehyunghoz szeretnék elsőnek menni.

- Mi van ha kidob? Rám bassza az ajtót? Elküld a jó édesanyámba? Ha ki se nyissa az ajtót? Mi van akkor ha van már valakije? - halmoztam el kérdésekkel, felkuncogott majd felém fordult.

- Először is állj le, vegyél levegőt. - vissza fordult és az útra figyelt eközben folytatta mondandóját. - Biztos örülni fog neked ha meg lát. Oké követtél el egy hibát amit nem kellett volna, de mit számít már ha vissza jöttél miatta, hogy rendezzétek a kapcsolatotokat? Ez olyan mint Shrek és Fiona. Te be vagy bezárva a kastélyba amit Daeun őriz és Taehyung Shrek aki kiszabadít téged, majd boldogan éltek a mocsárban. - nevetett fel. - Nem kell parázni, garantálom, hogy örülni fog neked! - mondta.

Sóhajtottam, majd az ajtó ablakából kifelé bámészkodtam. Remélem, hogy igaza lesz Yoonginak és tényleg örülni fog nekem. Leparkolt a ház előtt, majd kiszállt figyeltem Yoongi távolodó alakját majd az ajtó előtt megfordul es int nekem hogy ideje lenne kiszállnom a kocsiból. Erőtvéve magamon sóhajtottam egyet majd kiszálltam és sietősen az ajtó felé lépkedtem. Rá néztem Yoongira aki csak bízató mosolyt küldött felém, de egyáltalán nem segített. Miért parázok be ettől?

Az uraság idegességében megnyomta helyettem a csengőt én azt se tudtam hova bújjak.

- Bassza meg. - horkantottam fel és nyílt is előttem az ajtó. Kócos hajjal póló nélkül nyitott ajtót Taehyung, de amint leesett neki, hogy nem egy szellem vagyok és nem halucinál a kétszeresére tágult a szeme.

- M-mi? Hát te? - vakarta zavarodottan tarkóját.

- Beengedsz minket? - kérdezte Yoongi, ő pedig arrébb állt az ajtóból és beinvitált minket.
Mindig elképedve nézett engem én meg mint egy oszlop úgy beálltam, még megszólalni se tudtam. - Nyugodtan üljenetek le a kanapéra. - mondta majd előre ment és helyet foglaltunk.

- Elmondanád, hogy mit keresel itt? Tudtommal az esküvőig, nagyjából 1 és fél hét van. - közölte flegmán.

- Figyelj nagyon sajnálok mindent, miatad jöttem vissza hamarabb mert, mert szeretlek. Te vagy az életem, nélküled egy nagy nulla vagyok. Taehyung vissza akarlak kapni és szeretném ha hivatalosan is egy pár lennénk. És kitudja a végén majd megkérem a kezed. - mosolyogtam el mondandómon. Én is zavarba jöttem saját magamtól, nem tudtam, hogy ennyire érzelmes lélek vagyok de ez az igazság. Szeretem őt és kész.

- D-de neked ott van Daeun.. A képeket láttam, jól érztétek magatokat és még meg is csókoltad... - halkult el végére a hangja. Ez igaz erre nincs mentségem.

- Viszont az a csók az kényszerből volt. Semmi érzelem nem volt benne. - rásimítok felkarjára. Nem habozott egyből nyakam köré tekerte kezeit és az ölembe ülve ölelt meg. Végre.

koszonom hogy elolvastad<3 bocsanat ha van benne hiba.