Bunny in the mask ×Jikook× +21

▪️7.rész▪️

Jó olvasást! 😄

___________________________________________

Másnap reggel korán ébredtem még sötét volt mikor kinéztem az ablakon. Úgy fél 4 körül lehetett az idő, de nem tudtam volna és nem is akadtam már vissza aludni. Kinyitottam az erkély ajtót és egy pléddel körbetekerve magam ültem ki.

- Vajon ő most hol van és mit csinál? - motyogom orrom alatt miközben felnézek a csillagokra. Talán furcsa hogy rajta gondolkodom a történtek után, de valamiért nem tudok másra gondolni. Talán megörültem, hogy így érzek de nem hiszem hogy ő rossz ember. Lehet csak valami olyan történt vele a múltba ami miatt ezt csinálja. Egy ilyen cuki édes nyuszi nem lehet gonosz.

...

- Jimin kérdezhetek valamit? - pillant rám Yoongi miközben a kórház felé tartottunk.

- Persze. - fordulok felé.

- Minden rendben? Mármint ne értsd fére jó mosolyogni látni téged, de a történtek után nem értem. - meg torpantam.

- Tudod nem minden az aminek látszik mármint igen elraboltak és sok mindenen átmentem ott de most már itt vagyok. - a zsebembe nyúlva meg fogom a kis nyuszi kulcstartót és azt szorongatva folytatom.

- Amiről nem tudom mit gondoljak...

- Ezt nem értem. - rázza meg a fejét.

- Nem érdekes menjünk. - indulok el mellém sietve némán megyünk tovább. Igen nem tudom hogy mit kéne gondoljak arról hogy újra itt vagyok örülnöm kéne még se teszem. Hiányzik ezt be kell valljam és lehet tényleg megörültem de azt hiszem szeretem őt.

...

Úgy terveztem amíg lehet bent leszek Taehyongnál mást úgy se igen tudok csinálni. Yoongi elment beszélni az orvossal ami nem tudom meddig fog neki tartani de leültem barátom mellé és elkezdtem hozzá beszélni.

- Tae én...mit is mondjak sajnálom miattam fekszel itt és még nagyobb bűntudatom van azért amit lehet...lehet nem tudom mit csináljak nem tudom mit érzek. Haragudnom kéne rá gyűlölnem kéne hiszen meg is halhatál volna miatta. Talán valami nincs rendben velem valami elromlott bennem. Úgy érzem hogy kiszakad a szívem mintha puszta kézzel tépnék ki. Bántott meg erőszakolt téged majdnem meg ölt én még is...még is... - nem tudtam végig mondani úgy indultak meg a könnyeim mint a zápor eső.

- Szeretem öt. - szipogtam és hajtottam fejem mellkasára. Érzelem kitörésem Yoongi szakította meg amint észrevette, hogy sírok lefagyot mikor együtt voltunk akkor se tudta kezelni az ilyesmit.

- Mért sírsz? - sétál közelebb.

- Minden rendben nem sírok. - törlöm le egy mozdulattal a forró cseppeket és mosolygok rá. Bár belül darabokra szakadok de kívül had legyek a mosolygós régi Jimin.

- Biztos? - aggodalmaskodik.

- Teljesen. - villantom meg fehér fogom.

Nem akarok több gondot okozni nekik nem akarok a terhükre lenne magamnak kell ezt meg oldani. Amihez elsőnek meg kell tudnom valamit...valamit ami talán örökre megváltoztatja az életem.

Sötétedéskor indultunk haza a kórházból vagyis eleinte hazafelé vettük az irányt.

- Kérhetek tőled valamit? - állok meg és fordulok Yoongi felé.

- Persze mit? - áll meg ő is és néz rám.

- Szeretnék kicsit egyedül lenni gondolkodni itt a parkban. Addig elmész hozni valami kaját? Majd itt meg eszük aztán megyünk tovább. - remélem bele megy.

- Jimin ne beszélj hülyeségeket el rabolt egy örült és te még itt maradnál egyedül a sötétben...nem... - nem hagytam, hogy végig mondja közbe szóltam.

- Néz körbe egy kicsit van közvilágítás és ott vannak rendőrök is nem lesz baj. - mutatok a háta mögé mire hátra pillant, hogy meg bizonyosodjon róla.

- Rendben. -sóhajt beleegyezően.

- Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam bajod esne. - csúsztatja kezét arcomra.

- Yoongi mit csinálsz? - lépek hátrább amikor látom, hogy közelebb akar hajolni hozzám.

- Oh bocsánat akkor hozok kaját siettek. - zavarodik össze majd elindul.

Muszáj gondolkodnom kicsit egyedül át gondolni, hogy mi történt és mit kéne tegyek. Az érzéseimről egyáltalán mit érzek? Hallottam olyanról, hogy emberek rajongtak szerették az elrablójukat. Ha velem is ez van akkor ez nem lehet egy valós érzés. Hogy döntésem el így, hogy szeretem vagy teljesen elment az eszem és ez csak valami más? Elővetem a kis kulcstartót hátra dőlve emeltem fel magam elé és csak néztem ahogy fúja az enyhe kis szelő. Szerethetem én őt? Vagy ez csak valami beteges vonzalom?

- Megtartottad. - hallok meg egy kedves hangot magamelőt. Az arcát nem láttam, mert kapucni volt rajta és a fény pont úgy jött, hogy teljesen árnyék fedte az arcát. Viszont a hangja nagyon ismerős volt így felemelve fejem néztem fel rám.

- Te vagy az. - pattanok fel ahogy megláttam ki áll előttem.

- Azt hittem soha többet nem látlak. - olyan voltam mint egy boldog kis gyerek.

- Úgy kellett volna legyen. - hajtja le a fejét szomorúan amitől nekem is lefelé görbültek ajkaim.

- Ezt, hogy érted? - valami nincs rendben rossz előérzetem van.

- Nem bírtam tovább muszáj volt lássalak még egyszer utoljára. Tudni akartam, hogy jól vagy és nem lesz bajod bármi történjen. - nem értem mi folyik itt.

- Ne mondj semmit... - folytja belém a szót és lehel egy apró csókot ajkaimra szinte alig éreztem mintha egy kis tollpihét húzott volna végig ajkaimon.

- Ki vagy te? - térít magamhoz ahogy Yoongi meg jelenik mellettünk.

- Köszönöm, hogy meg ismerhettelek Jimin. - nyom a kezembe egy borítékot majd indul el.

- Várj! - kiáltok utána.

- Ne menj el. - indulnék el utána, de Yoongi vissza tart.

- Engedj el. - próbálok szabadulni tőle ami sikerült, de nem volt egyszerű. Viszont mire elindulhattam volna nem láttam sehol a levelet a kezembe fogva ültem le és kezdtem el olvasni.

"Nem is tudom mit írhatnék azok után amit tettem veled egy szimpla bocsánat nem lenne elég. Egy sokkal nagyobb büntetés vár rám ami már régóta esedékes szóval kérlek ne hibáztasd magad emiatt. Egy dolgot kérek tőled a kulcstartót őrizd meg nekem életem legnagyobb kincse volt mert attól kaptam akit valaha a legjobban szeretem de ő nagyon régen meghalt. Én pedig most oda adom annak aki meg mutatta nekem, hogy igen is még van bennem szeretet és nem vagyok teljesen romlott. Annak aki az én remény sugaram lett. Mindent köszönök!

 

 

 

Jeon Jungkook"

___________________________________________
Remélem tetszett a rész tudom sokáig tartott, de remélem meg érte várni rá.

2021.08.12