Bunny in the mask ×Jikook× +21

▪️11.rész▪️

Jó olvasást! 😊

_______________________________________

Jk pov.

Szerencsére Yoongi meg menekült nem értem utol, de ez így nem mehet tovább. Fel kell adnom magam hiszen borzalmas dolgokat műveltem Jiminnel akaratom ellenére. Igaz próbáltam ellenállni és segíteni, de hiába, ha mindig visszajön és ha a közelébe maradok csak rosszabb lesz.

*Visszaemlékezés (5-6.részben történtekre)*

Ugyan ott tértem magamhoz, ahova minden áldozatát hozta eddig, ahol Jimin is van szívem szerint elengedném, de nem tehetem. Őszintén meg vallva félek tőle bár ez kisé furcsa tekintve a helyzetem. Oda mentem a rácsokhoz az alvó szépséghez halkan kinyitottam az ajtót és bevittem neki egy pár ruhát meg egy tálcán ételt és gyógyszert tettem mellé egy kis üzenetet majd távoztam. Nem tudhatja meg az igazságot rólam nem akarom bele keverni bár már így is belekeveredett.

...

- Mért nem vagy magadhoz őszinte? - beszélek hozzá
- Én őszinte vagyok. - morog.
- Szereted öt. - próbálkozok tovább.
- Faszságokat beszélsz én sose tudnék szeretni senkit az nem én vagyok. - válaszol.
- A kulcstartó valódi tulajdonosát szereted ezt nem tagadhatod. - igyekeztem óvatosan beszélni nehogy túlságosan felzaklassam képes lenne Jiminen bosszútállni.
- Hallgass! Annak már vége. - szomorodik el kicsit.
- Szereted öt és még mindig szereted. - beszélek tovább hozzá.
- Ez nem igaz. - morog.
- Hiába tagadod meg tartottad a kulcstartott. Ne maradj ilyen ő se szeretné, hogy ilyen legyél és így bánj azzal a szegény ártatlan fiúval. Mit ártott az a fiú neked? - kérdezem.
- Olyan, mint Ő. - halkul el a hangja és folyik végig arcán néhány könnycsepp.

*Visszaemlékezés vége*

Tisztán emlékszek mikor ezek történtek viszont most más dolgom van beszélnem kell valakivel. Megállva az ajtó elött csengetek be néhány perc múlva kinyílik az ajtó és egy meglepett Yoongi áll előttem.

- Szia. Beszélhetnénk? - látszik rajta, hogy a tegnap történteken agyal.

- Jöttél befejezni a tegnapit? - teszi karba a kezét.

- Nem. Én csak beszélni akarok veled. - úgy tűnik nem lesz olyan egyszerű.

- Nem vagyok kíváncsi rád. Simán rád hívhatnám a zsarukat. - veszi elő telefonját.

- Ha annyira ki akarod őket hívni már hívtad volna nekem úgy tűnik valahol téged is érdekkel mit akarok mondani. - mosolyodok el majd folytatom.

- Jiminről van szó csak hallgass meg ígérem, ha bármi történik vállalom a felelősséget. - teszem szívemre kezem.

- Legyen. - sóhajt majd kettesben indulunk el az utcán egy kisebb játszótérnél meg áll és pad háttámlájának dőlve néz rám. Leülök a lócára és bele kezdek a kis monológomba.

- Tudod nekem van egy betegségem. - pillantok rá de csak csendben figyel.

- A testvérem halála óta alakult ki eleinte még jártam vele orvoshoz, de miután elhagytam a szüleim a biztonságuk érdekébe elfajultak a dolgok vele kapcsolatba. Disszociatív személyiségzavarom van, ami röviden annyit jelent, hogy két személyiséggel osztozok egy testen. Kicsúszott a kezemből az irányitás és így kötött ki Jimin nálam Ő vagyis a másik én elrabolta. Ezen éli ki magát, fiatal férfiakat szed össze borzalmas dolgokat művel velük majd meg öli őket. Viszont Jimin más rá úgy hivatkozik, hogy a "tökéletes példány". - rajzolok idézőjeleket kezemmel.