Úgy érzem nagyon elrontottam ezzel a résszel a könyvet. Nyugtasatok meg, hogy ez nincs így.
Jó olvasást! 😊
___________________________________________
Újabb napok teltek el ugyan úgy kínzott és meg erőszakolt viszont egyik este történt valami furcsa. Nem tudtam aludni fel ébredtem és hallgatom ahogy beszélget valakivel. Nem tudom ki volt az de tisztán hallottam minden egyes szót.
*vissza emlékezés arra az estére*
- Mért nem vagy magadhoz őszinte? - hallok meg egy kedves hangot ahogy kinyitom a szemem - Én őszinte vagyok. - morog valószínűleg az elrablóm. - Szereted öt. - hangzik a másik személy. - Faszságokat beszélsz én sose tudnék szeretni senkit az nem én vagyok. - válaszol neki. - A kulcstartó valódi tulajdonosát szereted ezt nem tagadhatod. - olyan lágy és kedves a hangja, de még is férfias. - Hallgass! Annak már vége. - szomorodik el a hangja, ami kicsit furcsa ahhoz képest ahogy eddig beszélt. - Szereted öt és még mindig szereted. - beszél tovább az idegen. - Ez nem igaz. - morog. - Hiába tagadod meg tartottad a kulcstartott. Ne maradj ilyen ő se szeretné hogy ilyen legyél és így bánj azzal a szegény ártatlan fiúval. Mit ártott az a fiú neked? - hiába hallgatom nem értem a lényegét a dolgoknak. Az biztos hogy rólam és még valakiről van szó, de nem tudom kiről. - Olyan mint Ő. - halkul el a hangja és többet nem hallottam semmit.
...
Még mindig nem értem miről lehetett szó nem tudom össze rakni mi lehet az egész mögött. Ki az az Ő? Az biztos hogy a kulcstartó az övé volt. De ki lehetett az? Nekem mi közöm hozzá? Kérdések kérdések háttán amikre nem találok választ. - Mért olyan fontos ez a kulcstartó? - kérdezem magamtól magam elé motyogva a kezemben a tárgyal. Alig mondtam ki hallottam ahogy nyílik az ajtó gyorsan letettem a kis kulcstartót és elrablóm felé fordultam.
Felrángatva a matracról húzott ki majd bilincselt le mozdulni nem bírtam. - Nincs több szórakozás véget vetek ennek az egésznek. - vesz a kezébe valamit majd fordul vissza felém egy nagy késsel. - Mind a ketten megyünk nem maradunk itt ebben a mocskos világban. - a kést végig húzza a csuklóján egyszer majd rám néz a vére elkezd rám csepegni testem pedig remegni kezd a féletől. - Mért csinálod ezt? - kezd el könnyezni a szemem. De választ nem kapok fel emeli a kést majd vissza engedi felém össze szorítom szemhéjam és várom hogy az éles penge belém hatoljon. De nem történt semmi a fejem mellett éreztem a hideg pengét és a síró nyuszi maszkos elrablóm feje nehezedet a mellkasomra. - Te túl jó vagy. - motyog. - Nem ezt érdemled. -érzem ahogy leveszi a bilincset rólam és a szemembe néz. - Menj. Menekülj és ne fordulj vissza nem ér annyit. - hajol el tőlem. - Mi? - ülök fel meglepetten. - Csak menj és felejts el engem. - hajtja le a fejét amit fel emelek a szemébe nézek és lassan leveszem róla a nyuszi maszkot.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Ahogy meg láttam gyönyörű arcát nem is tudom hirtelen mit éreztem. Szeme piros volt a sírástól haja bele lógott így az is nedves lett orra és ajkai olyan volt mint a nyusziknak. - Mért vagy még mindig itt? Menj. - remeg meg a hangja. - Nem megyek sehova. - rázom meg a fejem. - Tűnj innen vagy meg halsz. - üvölt rám. - Nem fogsz meg ölni. - csúsztatom kezem arcára. - Csak menj. - motyog szipogva. - Nem hagylak itt. - mosolyodok el. - Azt mondtam takarodj. - kapja fel a kést és lendíti felém de nem talált el. Ki szabadultam és elindultam az ajtó felé de még utoljára vissza fordultam. - Sose foglak elfelejteni. Még találkozunk. - újra szabad lettem de valahogy más voltam már nem ugyan az az ember. Meg változtatott és sok mindent még mindig nem értek, de véleményem szerint annyira nem is rossz ember talán csak magányos.
A legközelebbi ismerős lakáshoz mentem Yoongihoz becsengedtem és vártam. Mikor exem kinyitotta könnyes szemmel néztem rá behúzott a házba leültettet a kanapéra. - Jimin hogy szöktél meg újra ráadásul hogy nézel ki? Csupa vér vagy meg sérültél? - néz a szemembe. - Elengedett. - adok rövid választ. - Taehyung hol van? - nézek a szemébe. - Jimin ezt lehet nem most kéne pihend ki magad aludj és holnap mindent elmondok. - teszi kezét vállamra. - Hol van? - kérdezem. Yoongi nagy levegőt vett majd elkezdet beszélni. - Kórházban van komába került de jól van. - kapom meg a választ ami nem tetszik. - Kórházba? Látni akarom. - állok fel és indulok el az ajtó felé. - Jimin így nem mehetsz sehova. – mutatott a ruhámra amin végig nézve meg látom hogy csupa vér vagyok. - Mellesleg késő is van. Fürödj le aludj aztán holnap be viszlek hozzá. - csak bólintottam és úgy tettem ahogy mondta le fürödtem majd be feküdtem az ágyba.
A kis kulcstartót nézegetve gondolkoztam hasonlít rá a nyuszi, aranyos. Talán utálnom kéne azért amit velem tett de nem utálom magam se tudom mért nem egyszerűen csak nem. Volt valami a szemében mikor elengedett, ami más volt nem tudom mi de azt hiszem nem kell féljek tőle.
___________________________________________ Remélem tetszet a rész és remélem minél hamarabb tudom folytatni is.
