Bunny in the mask ×Jikook× +21

▪️9.rész▪️

Jó olvasást!😊

_______________________________________

Két napja történt, hogy Yoongi elzavarta a házból azóta nem is láttam. Tisztába vagyok vele, hogy csak meg akart védeni, de én nem akartam, hogy elmenjen. Akármit tett nem tudok változtatni a tényen, hogy szeretem. Mégis mit tehetnék? Azóta ki se mozdultam a házból, sőt még a szobából se nagyon csak, ha nagyon muszáj volt. Yoongiék hoznak át minden nap ételt, de nem sokat eszek egyszerűen nem tudok enni nem megy le a torkomon.

Így telnek a napok mostanában szinte már kezdem meg szokni. Úgy érzem ez így még sem elég valamit tennem kell, hogy ne fájjon ennyire. Elkezdtem keresgélni a szobámba és végül meg találtam azokat a ruhadarabokat, amiket valaki ott hagyott nekem mikor fogva tartott. Át öltöztem és a pulcsi zsebébe nyúlva kezembe akadt az a kis levél is amit ugyan akkor kaptam. Letettem Jungkook levele mellé az íróasztalomra és egy érdekes dolgot vettem észre. A két levélen az írás teljesen ugyan az a kézírás. Ami azt jelenti, hogy akkor ott Jungkook hozott nekem ételt és ruhát.

Hirtelen nem értettem, hogy lehet, hogy ilyet tett akkor mikor még megerőszakolt és bántott. Vagy nem is ő volt csak nagyon hasonló az írása? Bármelyik is legyen muszáj újra lássam és beszéljek vele. De még is, hogy fogom megtalálni? Hirtelen ötlettől vezérelve indultam el a sötét éjszakában céltalanul bolyongva bár volt célom, de azt kicsit nehéz elérni. Így csak össze vissza bóklásztam sikátorokba nyílt területeken remélve, hogy meg találom. Egyik sikátorba egy kapucnis alakra lettem figyelmes közelebb mentem hozzá vállára tettem a kezem. Mikor már kezdtem el hinni, hogy ő az majd nem a nyakába ugrottam, de meg láttam, hogy tévedtem. Nem ő volt az egy szét tetovált Jungkookkal meg egyező testalkatú férfi ált elötem. Mikor szemembe nézet el vigyorodót majd meg ragadva felsőm húzott közelebb magához.
- Nocsak nocsak micsoda szerencse, hogy beléd botlottam. Már pont kerestem valakit, aki segít nekem. - húzza perverz mosolyra száját.
- Cicám lenne itt egy kis dolgod. - bontja ki nadrágját.
- Mit képzelsz kihez nyúlkálsz. Ő az enyém. - hallok meg egy hangot magam mögött majd csatan ökle a másik arcán. Földre zuhan zaklatom engem pedig elenged.
- Jimin mért vagy ilyen felelőtlen. - segít fel. Lassan kirajzolódott elötem arca a holdfényben. Meg találtam, vagyis inkább ő talált meg engem, de ez most lényegtelen.
- Meg mentetél. - ugrok a nyakába.
- Ugyan ez csak természetes. - ölel szorosan magához. Meg hit kis pillanatunknak telefonom csörgése vettet véget. Elengedve Jungkookot pillantok a képernyőre, ahol Yoongi neve virít.
- Szia. - veszem fel és szólok bele.
- Mit csinálsz? Hogy vagy? - szól bele a telefonba.
- Minden rendben kint vagyok az utcán kicsit sétálni. - Jungkookra pillantok, aki csak rám mosolyog.
- Tudod te hány óra van azonnal menj haza. Merre vagy? - lehajtom a fejem és úgy beszélek tovább.
- Itt vagyok nem messze tőletek a sikátorba. - mondom el neki.
- Egy sikátorba ne csinálj már ekkora hülyeséget. Komolyan ekkora halál vágyad van. - emeli fel kicsit a hangját.
- Gyere fel hozzánk, ha öt percen belül nem vagy itt én rángatlak fel. - ezzel bontotta a vonalat én pedig elmosolyodtam. Szép dolog tőle, hogy a szakításunk után így aggódik és törődik velem.
- Jössz velem? Beszélni szeretnék veled. - pillantok az engem figyelő nyuszira.

- Jimin én igazából...nem érdekes. - sóhajt majd nekem hátat fordítva elindul utána sietve némán sétálok mellette. Oda érve Yoongiékhoz becsengetem hamar nyílt is az ajtó mikor meglátta, hogy ki van mellettem össze ráncolva homlokát fordult felé.

- Te mit keresel itt? - úgy nézet rá, mint aki helyben simán szét tépné.

- Nyugodj meg Yoongi én hívtam ide nem lesz semmi baj. Igazság szerint pár perccel ezelőtt meg mentette az életem nem fogom hagyni, hogy elzavard vagy akkor én is elmegyek. - teszem karba a kezem határozottan.