Can't escape

2.fejezet-Angyalok?!

 Mikor felébredtem egy ágyban voltam.Emeletes ágy felső szintjén, amit persze elsőre nem realizáltam így leléptem az ágyból.A földre estem.Körbenéztem a szobában.Az ágy mellett egy kis asztalka volt két székkel.A szoba sarkában ott állt a srác.Vigyorgott, de próbálta visszafogni magát.Közelebb lépett hozzám.

-Jól vagy?-kérdezte és a kezét nyújtotta.

 Nem válaszoltam.Feltápászkodtam a földről, a segítsége nélkül.

-Bizonyára rengeteg kérdésed van-mondta fel-alá járkálva a szobában.-Mindet meg fogom válaszolni, csak adj nekem öt percet.Egy pillanatra egyedül hagylak, oké?-nem mondtam vagy mutattam semmit.-Egy perc-mondta az ajtón kilépve.

 Rögtön az egyetlen ablak felé futottam.Kinéztem rajta.Az emeleten vagyok, remek!Gyorsan körülnéztem a szobában, valami olyan dolog után keresve ami felfoghatná az esésem.Csak a matracok voltak megfelelőek.Az alsó ágyról valahogy kiszedtem a matracot.Kigyömöszöltem az ablakon.A matrac huppant a földön.Nem tűnt elég biztonságosnak, így a felső ágyról is leszedtem a matracot és kidobtam.Ez gyorsan ment, az árvaházban általában én cseréltem matracot. 

 A szívem rendkívül gyorsan dobogott.Két másodpercig elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e kiugrani.A válasz egyértelműen igen.Nem fognak újból fogságra ítélni.Kiugrottam.A matracok részben felfogták az esést, de azért fájt.A fenekemre estem, el is zsibbadt, rendesen.Semmi sem tarthat vissza!Rohantam ahogy csak tudtam.Nem néztem hátra.Rohantam egyenesen az erdőbe, ami az épület mellett volt.Már vártam egy kerítésre vagy egy őrre aki visszatart de semmi.Az erdőből kiérve egy mezőre értem.A kilátás csodálatos volt, egyik irányból virágok, másikból gyönyörű erdők, harmadikból hatalmas hegyláncok.Csak vigyorogni tudtam.

 A vigyor gyorsan lemosódott a képemről.Szó szerint.Esni, sőt zuhogni kezdett az eső.Behúzódtam az erdőbe, a fák alá.Egy fa tövébe ősszegyűjtöttem pár száraz ágat, hogy tüzet tudjak rakni.A kísérlet sikertelen volt. 

Fáztam, éhes és fáradt voltam.Ott üldögéltem egy fa tövében.Álomba merültem.

                                                                                     ***

 Arra ébredtem, hogy elég kényelmetlen pozícióba kerültem. Éreztem, hogy a hátam erősen görbül, a fenekem lent van, a lábaim fent. Kinyitottam a szemem. Egy fiú ölében voltam. Helyesbítek, az a fiú ölében. 

Automatikus mozdulatból megpróbáltam kiesni az öléből.A fiú alig tudott megtartani,nehogy leessek.Lenéztem és feltűnt,hogy a talaj és a fiú lábai között nagy a távolság.Sac/kábé 50-60 méter volt a különbség. Ijedtemben gyorsan a fiú felé fordultam, a fejem a mellkasába temettem és átkaroltam a nyakát. Hosszú ujjaim a lapockájáig nyúltak. A lapockáiból kiállt két vastag valami. Nem nagyon tapintottam tovább, mivel hozzámszólt.

- Felkeltél?

 A mondatra felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Szép szemei voltak, de nem mondanám, hogy az ragadta meg leginkább a figyelmem. A feje mögött két fehér, hatalmas szárny csapdosott.

 Megijedtem és ellöktem magamtól. Kiestem az öléből és zuhanni kezdtem.