Zuhantam egyenesen a föld felé. A srác amint észrevette, hogy zuhanok rögtön utánam repült. A szárnyait összezárta és teste köré fonta őket, majd fejjel lefelé engedett a gravitációnak és zuhanni kezdett. Valahogy utolért, de már csak pár méterre voltunk a földtől. Nem volt ideje kitárni a szárnyait. Kezeivel maga felé húzott és szorosan átölelt szárnyaival.
Sötétség volt. Nem láttam semmit. A szárnyai melegen tartottak. Csak egy enyhe huppanást éreztem. Én a srácon feküdtem, ő a földön. Szárnyait széttárta és maga mellé kiterítette őket. Mikor leszálltam róla nagyot sóhajtott. Elég meggyötörtnek tűnt. Nem kelt fel.
Nem tudtam, mit gondoljak vagy mit tegyek. Fogalmam sincs, hogy milyen élőlény lehet, de megmentette az életem, nem hagyhatom itt. Nem akartam hozzáérni, szóval kerestem egy botot és megböktem. Oldalról rám nézett, elég csúnyán. Ha szemmel ölni lehetne...
Mégegyszer megböktem.
- Élek, nem kell bögdösni!- mormogta mérgesen.
-Né' te, beszél is!- mondtam picit gúnyolódva.
Egy ugrásból felpattant. Megrázta a szárnyait. Egy lépéssel közelebb jött hozzám. Én a botot magam elé helyeztem, jelezve, hogy ne jöjjön közelebb.
-Félsz tőlem?- kérdezte meglepődve és sértetten.-Veszélyesnek tűnök?
-Elsősorban, azt sem tudnám meghatározni, hogy mi vagy, másodsorban elraboltál és életveszélybe sodortál.
-Miért nem ezt mondod? Alexszej vagyok, égi küldött- mondta mosolyogva.
-A második felét nem értettem, de ugorjunk. Szólíthatlak Alex-nek?
-Nem.
-Alexander?
-Az egy másik név. Maradjunk az Alexszejnél.
-Rendben. Mi is vagy?
- Égi küldött. Bonyolult elmagyarázni, de részletezhetem a bázisunkon.
-Miért beszélsz többes számban?
-Nem gondoltad, hogy egyedül vagyok? Jogos, annyira sokan nem vagyunk, de azért egyedül nem csinálnám.
-Ez a hobbid? Emberek elrablása?
-Nem raboltalak el!
-Akaratom ellenére elvittél valahova, ahol fogva próbáltál tartani. Ez az elrablás pontos definíciója, keress rá google-on.
- Akkor most velem jössz önszántadból, vagy megint raboljalak el?
- Hova akarsz vinni?
- Vissza a bázisra, ahonnan elszöktél. Ott vacsoráznánk és közben elmagyaráznék mindent.
- Egy feltétellel!
- Igen?
- Ha akarok elmehetek és nem fogsz visszavinni.
- De mindig vissza kell gyere!
- Nem!
- Jó, de akkor legalább hallgasd végig amit mondani akarok. Utána elmehetsz, ha akarsz- mondta a kezét felém nyújtva.
- Megegyeztünk!- mondtam miközben kezetráztunk.
YOU ARE READING
Can't escape
FantasyNatasa, a 15 éves árva megszökik az árvaházból, ami fogvatartotta. Kevés ideje szabad, de máris bajba keveredik. Elrabolják és életveszélybe sodorják. De ki a titokzatos elrabló? Vagy inkább mi? Sőt, inkább mik és kik? És még jobb kérdés, hogy miért...