Can't escape

4.fejezet-Égi küldött

 A srác újra felkarolt és a felhőkig repültünk. Nem tartott sok ideig amíg leszálltunk, csak éppen addig, ameddig elzsibbadt a fenekem. Az épület kapui előtt szálltunk le. Alexszej letett a földre, majd megrátza szárnyait, amik eltűntek. Bizonyára észrevette, hogy milyen furcsán nézek rá, mert mosolyogva mondta: Majd elmagyarázom. Bementünk. Az épület hatalmas volt. Mikor beléptem hatalmas folyosók végtelen labirintusa fogadott. 

-Erre!- mondta Alexsej és elindult az egyik folyosón.

 A falakon festmények voltak, nagyjából angyalokat ábrázoltak. A földön vörös szőnyeg díszelgett. Sehol nem volt senki. A lépteink visszhangzottak a hosszú folyosókon. A folyosó végén Alexsej megállt egy nagy ajtó előtt. Kopogás nélül egyből benyitott. Az ajtó mögött egy hosszú, magas mennyezetű szoba volt. A szoba közepén egy hosszú asztal székekkel. Egyes székeken ültek is gyerekek. Mind 16-18 év körülinek tűnt. Épp vacsoráztak. Alexszej enyhén megfogta a vállaim és egy szék elé vitt. A széket kihúzta, majd miután ráültem betolta és leült mellém. Egy nyikkanás se hallattszott. A többiek adtak nekünk tányért és evőeszközöket. A nagy ételtálakból amik az aszatal közepén díszelegtek jól megraktam a tányérom.

 Vacsora után jött egy szmokingos emberke, aki mindent összeszedett. A többieket utánozva felálltam és a fal mellé húzódtam. Egy lány, rövid, félig szőke félig barna hajjal a szoba közepére állt. Kezeit összekulcsolta. Két tenyere között halványzöldes fény jelent meg. Egyre csak nőtt és nőtt. Egy idő után a lány két kezével a fénygömböt az asztalra helyezte és végig csúsztatta rajta, csíkot hagyva az asztalon, majd a golyó érdekes módon visszatért a lányhoz. Ő felkapta és egyik tenyerére helyezte. Másik kezével folyamatos köröket írt le a golyó fölött. Az asztal szép lassan görbülni kezdett. Egész addig görbült ameddig a két vége egymáshoz nem ért, tökéletes kört alkotva. Leültünk az asztal köré.
- Vagány mutatvány!- jegyeztem meg, de nem vették jó néven.
- Szóval, mi égi küldöttek vagyunk- mondta Alexszej.- Az angyalok teremtettek minket, hogy harcoljunk a gonosszal.Szerintem menjünk sorba!- mondta körbemutatva, a többiek bólintottak.

 Egy magas, sovány lány állt fel.

-Mei vagyok,az álmok és elmék urnője.Képes vagyok álmokat és emlékeket olvasni,elvenni és továbbadni.

 Most a Mei mellett ülő srác állt fel.

-John vagyok, az érzelmek ura.Képes vagyok érezni más érzelmét és odaadni neki az enyémet.

 John mellett egy szőke, izmos, magabiztos lány volt. Ugyanaz aki az asztallal varázsolt, vagy mi.

-Sara vagyok, a barkácsolás urnője.Képes vagyok átalakítani dolgokat.

 Most Alexszej állt fel.

-Alexszej vagyok, a megtévesztés ura.Képes vagyok olyan dolgokat mutatni, amik nincsenek is ott, illetve el is tudom tüntetni azokat.

 Mindenki rám nézett, hát felálltam.

-Natasa vagyok és nincsen különleges képességem.

-Neked is van, csak te nem tudsz róla- mondta a szőke csaj, azt hiszem Sara.

 Nem akarom ezt.Nem akarok különleges lenni.Csak élni akarom az életem.

-Alexzsej, merre van a kijárat?-fordultam hozzá. 

-Mi van?

-Azt mondtad elmehetek, ha meghallgattalak.