Prológus

292 20 1
                                    

Vajon milyen igazán szeretni valakit?-elmélkedett [név], miközben a forró vízzel teli kádba süllyedt.
Lassan arcába folyt a víz, és teljesen ellepte egész testét.
A másodpercek csak úgy teltek, és [név] számára óráknak tűntek.
A ripityára törött telefon, csak úgy rezgett a padlón.
Mindeközben az átlátszó vízből, egy pillanat alatt vér tenger lett.
[Név] kezéből csordogáló vér, lassan ellepte az egész kádat.
Meddig bírhatja még levegő nélkül?
A másodpercekből lassan kerek perc lesz de [név] még mindig nem jutott levegőhöz.
A kollégium csendes volt.
Egyedül Todoroki ült értetlenül telefonja felett, miközben [név]-t próbálta elérni. Hiába, a lány nem vette fel, és nem is írt vissza.
A fiú tudta, hogy két percre sincs tőle.
A telefonját zsebébe mélyesztve, rohanni kezdett egészen a szobájáig.
Halk kopogással ajándékozta meg az ajtót, de semmi.
A fiú lassan benyitott és körbenézett.
A lányt nem találta sehol.
Sejtette mi történhetett, [név] zivataros élete megkönnyítette megtalálását is.
Todoroki határozott léptékkel indult meg, a fürdő ajtó felé, a hangos kopogás után fél perccel sem érkezett válasz, a tárgy mögül.  A fiú óvatosan a kilincsre helyezte kezét, és benyitott.
A sokkoló látványt amit látott, senkinek sem kívánja.
A félholtan elterülő lány kezéből, a vér még mindig megállíthatatlanul csordogál.
A fejét kihúzva, a vízből tárcsázta a mentőszolgálatot.
Tiz perc sem kellett, az egész kollégiumot elárasztotta az autó szirénája, mindenkit felverve a házban.

Végtelenségig (todoroki x reader)Onde histórias criam vida. Descubra agora