Végtelenségig (todoroki x reader)

2 rész

[Név] szobája ajtajához érve megtorpant.
Hiába futtatta le az agyában többször is azt a parancsot, hogy neki ki kell nyitni az ajtót, nem ment.
Túl sok rossz emlék fűzi a szobájához, ami miatt a lány, már csak a fürdőszobájára sem bír nézni.
Keze remegett, és ha akarta sem tudta volna megmozdítani.
Segítség kérően nézett a fiúra, aki csak elmosolyodott.

-Mi a helyzet [név]? Csak nem beverted a fejed? Ez a te szobád!-nevetett fel todoroki saját "poénján".
- Segíts!-szaladt ki a lány száján, miközben kétségbeesett arccal nézett, az őt furcsálóan kémlelő fiúra.

Todoroki [Név] válla felett átnyúlva a kilincshez, lenyomta azt.
Az ajtó nyikorogva kinyílt, és belátást kaptunk a sötét szobára.
A lány apró lépésekkel beljebb ment a már jól ismert helységbe
Míg [név] a lámpát kapcsolta fel, addig a fiú az ajtófélfának dőlve figyelte minden kis mozdulatát.
Amint a sötét szobából világos lett, Todoroki a jól megpakolt táskát felkapva beljebb invitálva magát, és letette az ágy mellé.

-Éhes vagyok.-jelentette ki őszíntén [név] a jelenlegi gondját.
-CSinálok kaját.-mondta Todoroki és el is indult kifelé.
Az ajtó elött megállt, és egy fordulatot véve a lány felé nézett.
-Maradj itt és nézz tévét ameddig nem vagyok itt, ne csinálj butaságot.
A lány aprót bólintott, és el is mélyült a tévé izgalmas műsoraiban.

Harminc perc sem telt el, Todoroki két nagy tál gőzölgő levessel tért vissza.
A tálcát az asztalra helyezte, és helyet foglalt [név] melett.

-Jó étvágyat!- mondta a fiú miközben keze már rég a kanált tartotta, amiben a forró étel foglalt helyet.
-Viszont.-válaszolt a lány, aki szintén nekilátott a leves elfogyasztásához.

Húsz perc elteltével, már csak üres tányérok hevertek az asztalon.
Todoroki a lányra nézett és kettős érzelmekkel kezdte el kérdéseit, és beszédét ami a lányhoz szólt.