Néma csendben sétáltak egymás mellett már egy óra fürdőzés után. Úti céljuk most egy kis fagyizó volt.
~[Név] szemszöge~
-[Név], nem fázol?-kérdezte a fiú miközben a törölközőt nyújtotta át a lánynak.
-Csak egy picit de köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen.
~
A fagyizóhoz érve a két fiatal a pultot kezdte nézni a sok választék közül a kedvencüket keresve.
A lány már megtalálva a kedvenc ízét, várakozott Todorokira aki még mindig nem választotta ki a szeretett fagylaltját.
~
-Jónapot mit adhatok?-mosolygott rám az eladó.
Todorokira emeltem tekintetem aki valószínű nem ezen a bolygón járt.
-Todoroki!-néztem a fiút.
-Igen?-kérdezte meglepetten.
-Sikerült kiválasztani?-kérdeztem tőle.
-Igen, én egy sima vaníliát szeretnék.
-Én meg (kedvenc fagyid).
~2 órával később~
A nap meglehetősen jól telt, a strandról az emberek kezdtek szivárogni. Gondolataimba mélyedve pakoltam össze a kint hagyott dolgainkat a táskába.
-Siess, lekéssük a buszt!-szólt Todoroki.
Aprót bólogatva csaptam a vállamra a táskát és futólépésben kezdtem a buszmegálló felé menni.
Épp, hogy oda értünk a busz ajtaja már záródott volna. A sofőr kedvessége miatt végül mi is felszállhattunk és újabb húsz perces út vette kezdetét a kollégiumig.
~
Sziasztok, nos nagyon régen írtam részt és bevallom ez egy nagyon rövid idő alatt összedobott kis iromány amit szegyenlek.
Mostanában nagyon nincs időm, de igyekszem újra részeket írni. Köszönöm ha elolvastad!^^
ESTÁS LEYENDO
Végtelenségig (todoroki x reader)
Fanfic[Név] élete és Todorokival való kapcsolata hullámzó. A lány minden napi közömbös életébe kapunk belátást, ám egy szép délután minden napi rutinja, szokása felborul. Ha van kedved Kövesd végig figyelemmel élete minden apró mozdulatát. - Nem tervezett...
