A Hydra démonaji |A Pajzs 2|

1

Rémálmok. Mindenki életében jelen vannak. Senki sem szereti őket, hiszen olyan emlékeket, félelmeket hoznak elő, amit senki sem fogad szívesen. Mély sebeket szakítanak fel, amit nagyon nehéz kiheverni. Fàjdalmasak a rémálmok. Az elme kegyetlen jàtéka, amikor nem tudod eldönteni, hogy álmodsz, vagy nem. Ordítanál, de nem megy, mert szàd nem fogad szót. Nemtudsz kiszakadni ebből az ördögi körből, egészen másnap reggelig.
A rémálmokat nehéz kezelni. Nehéz lereagálni, hogy igazából amit láttàl, az nem történt meg, csak képzelted. Szinte lehetetlen feldolgozni azt a tényt, hogy a szeretteid meghalnak, te pedig semmit sem tudsz tenni ellene. Szinte lehetetlen.

A rémálmokból nem lehet magadtól felkelni, de ha külső segítséget kapsz, akkor egyszerűen megszabadulsz a nyomasztó pillanatoktól. Legyen ez egy egyszerű mozdulat, egy szó vagy akár egy tárgy. Bármennyire is feleslegesnek tűnik, ott, abban a pillanatban életmentő tud lenni. Buckynak ez az életmentő tàrgy én vagyok. Ugyan nemtudom àtérezni azt a mérhetetlen nagy fájdalmat, amit ő érez, de próbálok a lehető legnagyobb segítséget nyújtani neki. Néha, amikor ránézek az arcára egy ilyen álom után, látom a félelmet, az aggodalmat a szemében amit ez a rettentő élmény ültetett belé. Bucky Barnes nem egy társasági ember, de ha valakit szeret azt nem engedi könnyen. Én pedig az évek alatt kiérdemeltem Bucky Barnes teljes szívét, amivel megnyertem a fődíjat. Ez a férfi igazából csodálatos. A sötét barna haja mostmár rövidre lett vágva, akár csak a mai fiataloknak és minden reggel komoly perceket tölt azzal, hogy a tökéletes szögbe àllítsa be azt. Szeme színe nem vàltozott, még mindig gyönyörű, világoskék, ami vidáman felcsillan, ha meghallja, hogy hazaértem a munkából.

James Buchanan Barnessal több évet töltöttünk a Hydránál, mint szabadon. Elnyomva és megalázva ismertük meg egymást, egy véletlen folyamàn. De igazából nem is bánom. Csodálatos életem lett a Tél Katonájàval. Igaz, talán nem tud biciklizni, de tökéletesen tud főzni. Ezzel ellentétben, a mosogatás ismét nagy problémàt jelent számára, viszont őszinte segítséggel segít be a kertben. Nagy, közös programunk a vasárnap, késő délutáni gyomlálás a kiskertünkben. Imàdom minden pillanatàt.

Amíg a Hydránál szenvedtünk, esélyem nem volt álmodni ilyen szabad, és csodálatos életről. Nem gondoltam volna, hogy kevesebb, mint kettő éven belül egy kis faluban fogok élni egy ex-katonàval, aki mellesleg pont most pakolja tele a mosógépet.
Mögötte àllok és mosolyogva figyeltem lassú mozdulatait. Karbatett kézzel dőltem neki a falnak és onnan lestem a katona minden mozdulatàt. Haja most elfeküdve terült el feje búbjàn, szemeivel álmosan pislogott. Lomhán emelte meg a piros pólómat majd bedobta a fehérek közé a mosógépbe.
-Hé, Buck! - kiàltottam rá mire ő összerezzent.
-A piros póló befogja fogni a fehéreket, és mostmár nem lesz hófehér trikód, hanem helyette egy rózsaszínt fogsz hordani. - pimaszkodtam vele, majd felültem a kézmosó melletti pultra. Bucky felàllt majd kifújta az eddig benntartott levegőjét. Lassan rámemelte tekintetét. Szemeivel mókásan vizslatott engem, arcára egy mindenttudó mosoly ült ki. Àtlépte a fürdő közepén elterülő ruhakupacot majd elémlépett, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Kezeit mellém helyezte és közel hajolt hozzám.
-Ne légy pimasz, nagyon koncentràlok! - mentolos lehellete csiklandozta fülemet, ahogy belesuttogott. Komolyan visszakellett fognom magamat, hogy ne nevessek a képébe.
-Ugyan ne viccelj! - legyintettem -Máris látom a címpalokon. "A híres Tél Katonája összemosta a barátnője piros pólóját a fehérekkel, ezért mostmár pink ruhàkban indult harcba". - tört ki belőlem a nevetés. Bucky fapofàval nézett le rám.
-Nem vagy vicces! - felelte rezzenéstelen arccal.
-Dehogynem! - vihogtam még mindig.
A férfi hirtelen ellökte magàt tőlem majd idegesen hajàba túrt. Rájöttem, hogy egy kicsit túlmentem a határon.
-Hé! - ugrottam le a pultról majd mögé sétàltam és óvatosan megérintettem a vállàt. Buckyt megfordítotttam, magam felé és felnéztem rá.
-Sajnálom, tényleg nagyon ügyes vagy! - vezettem kezemet arcára mire ő sóhajtott egy hatalmasat.
-Tényleg próbálkozok, de olyan bonyolult! - hunyta le szemeit mire meglàgyult a szívem.

Eszembe jutott, amikor ő segített nekem sokmindentben. Amikor nem bírtam felvenni a maszkot, mert fordítva próbàltam, ő egy nemes egyszerűséggel megfordította azt és rámadta. Nem fűzött hozzá semmilyen bàntó megjegyzést.
-Nagyon, ügyes vagy, és büszke vagyok rád! - öleltem meg, mire ő fáradtan húzta magàhoz derekamat. Állát fejem tetejére helyezte majd megpuszilta azt.
-Egyébként kikéne próbálnod a rózsaszín ruhákat, szerintem nagyon jól állna! - kuncogtam keze között mire sokadjára is felsóhajtott.
-Utállak. - morogta mire én is vidszaszóltam.
-Tudom, hogy szeretsz! - mosolyogtam fel rá, mire ő kitűrt a szememből egy tincset és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Mindennél jobban!

-Fúj, legalább ne elöttem! - hallottunk egy vékonyka hangot mire az ajtó felé kaptam a tekintetemet.

Sziasztok!
Bocsánatot kérek, hogy ennyit késett a rész de legalább mostmár itt van és remélem tetszik:D.