A Hydra démonaji |A Pajzs 2|

2

Szemeimet lassan nyitottam fel, majd sóhajtottam egyet. Tekintetemet az àgy melletti ablakra helyeztem, kinéztem rajta. Egy átlagos szombat reggel volt, körülbelül reggel hét óra lehetett. Az emberek még nem keltek fel, a szomszédban csönd volt. A tegnapi nap időjárásának nyoma sem volt, olyan sötét felhők vonultak az égen, hogy abban is kételkedtem, hogy reggel van-e. Óvatosan megfordultam és elmosolyodtam.

Bucky hason fekve aludt, derékig betakarva. Póló nem volt rajta ezért végigtekinthettem izmos hàtàn lévő sérülésein. Néhol egyszerű lila foltok voltak, de máshol hegek, vàgádok vagy akàr golyó nyomait fedeztem fel. Tekintetemet karjára vezettem, amivel àtölelte a kislányunkat. Serafina Elda Barnes. Bucky ragaszkodott hozzá, hogy Elda legyen a neve, én viszont nem engedtem a Serafinából ezért nagy veszekedések után megegyeztünk, legyen kettő neve a gyereknek.
Hosszú, barna haja most apukája kezére omlott, ami rettemtően csikizte Buckyt. Tudom, mert mindig panaszkodik, de nem mer megmozdulni, nehogy felkeltse  Eldát. A kislány mozdulatlanul feküdt és mélyen vette a levegőt. Hét éves, idén kezdte az első osztályt az általánosban. Aranyos kislány, nagyon barátkozó jellegű. Szívesen találkozik a barátaival iskola utàn, vagy akár szívesen barbiznak az apjával is. Mondanom sem kell, mindig nevetek rajtuk. Serafina egy kis zöld pizsomát viselt, amit Karácsonyra kapott tőlünk.

Hasam korgott egyet, ami azt jelentette, hogy ideje felkelnem és elkészítenem a reggelit. Nemtudom, hogy a kislány a gondolataimat hallotta-e meg vagy a hasam hangos moraja keltette fel, de felemelkedett az àgyból és levakarta magáról apja kezeit. Bucky morgott egyet majd kifordult, ezzel jelezve, hogy ő még aludni akar.
-Szia anya! - motyogta álmosan mire szám elé helyeztem mutató ujjamat, ezzel leintve őt. A lány egyből kapcsolt és apjára nézett. Békésen aludt. Serafina elmosolyodott, majd kiugrott utánnam az ágyból és kisétàltunk a konyhába.

-Mit szeretnél, mi legyen a reggeli? - kaptam fel a kislányt a konyha felé menet mire ő elnevette magàt.
-Természetesen palacsinta, hiszen szombat van! - mondta mindent tudóan mire leültettem az asztalhoz. Minden szombaton palacsintát reggelizünk.
-Palacsinta rendel! - fordultam a pulthoz majd elkezdtem összeönteni a hozzávalókat.

***

Jó óra főzöcskézés után kész lett a reggeli ezért kislányomhoz fordultam.
-Mi lenne, ha felkeltenéd apát, pont úgy ahogy engem szoktál? - vigyorogtam rá kedvesen, ő pedig egyből vette a lapot és berohant a szobánkba.
Utánna siettem.
A kislány pont abban a pillanatban vettette rá magàt apjára, amikor benyitottam a szobába.
-Serafina! - nyögött fel hirtelen Bucky mire elnevettem magamat. A kislány térdeit konkrétan belenyomta a fekvő férfi hátába.
-Kész a reggeli apa! - visította mire Bucky kezeibe temette arcàt
-Hagy tippeljek! Palacsinta? - mosolygott rá édesen, mire Serafina ismét elnevette magàt.
-Igen! - mondta majd kirángatta a férfit az ágyból.
Ahogy kimászott Bucky az àgyból, a kislány reflexszerűen markolt volna rá a fém ujjára Buckynak, de ő elràntotta onnan a kezét.

Bucky egyik legnagyobb félelmei között biztos helyet foglal az, hogy véletlenül bántja Serafinát. Imádja, szó szerint megszàllottja a kislánynak és sosem bocsájtanà meg magának, ha bántaná.
-Jó reggelt! - mosolygott ràm, miután Elda megfogta igazai ujját és elkezdte kihúzni az ajtón, ami mellett álltam.
-Gyere már apa! - visította.
-Csak egy gyors puszit, had adjak édesanyádnak! - kacsintott Eldára  Bucky mire elvigyorogtam.
-Jó de legyetek gyorsak, mert éhen halok! - mondta majd elengedte apja kezét és eltakarta szemeit. Bucky fémkarját derekamra helyezte és a sajátjához húzta azt.
-Nagyon szép vagy! - suttogta számra majd megpuszilta azt.
-Köszönöm! - vihogtam zavaromban majd eltakartam arcomat, hogy ne lássa mit okozz nekem. Idegesített, hogy ennyi év után is képes volt ilyen érzelmeket kivàltani belőlem.
-Ne takarj magad, Piroska! - kezdte lefejteni kezeimet arcomról de Elda megakadályozta ebben.
-Apa, Anya miért piros? - vigyorgott fel apjára, mire ő felvette.
-Anyukád egy kaméleon! - nevetett a kislányra mire ő is elnevette magàt.
-Nagyon vicces! - forgattam szemeimet.
-De nagyon szeretem anyàt! - húzott oda hozzájuk Elda, majd megpuszilta arcomat.
-Én is nagyon szeretem! - helyezte kezét ismét derekamra Barnes mire egy mosoly kúszott arcomra.
-Na, menjünk enni, éhen halok! - kiáltott fel Elda majd leugrott apja kezéből és a konyhába rohant.

***

Bevallom, a legnagyobb hibám az az volt, hogy egy éve bevezettem a szombat reggeli palacsintát, mert azóta, minden szombat délelőtt tele van energiàval. Most is, mint mindig, Buckyt gyötörte és nem hagyta fellélegezni. Láttam rajta, hogy egy kicsit már tényleg sok neki az apró termetű energiabomba, ezért feldobtam a társasjáték lehetőséget.
Elda vidàman felsikított majd elővette a kedvencét. Bucky egy köszönömet suttogott nekem mire leültem mellé a kanapéra. A kislány a semmiből termedt elő majd lecsapta a dohányzóasztalra a kis dobozt. Kinyitotta majd elővette a kis lapokat. A jàték lényege egyszerű volt, és rövid. Húzol egy kàrtyàt, és amilyen szó rá van írva, például város, akkor mondasz egy vàrost. Igazából semmi értelme nem volt, és mi, Buckyval rettentően untuk, de Elda imádta.