A Hydra démonaji |A Pajzs 2|

6

-Elda, drágám gyere ide! - hívta Bucky kislányát a fürdőbe.
-Kérlek apa ne kelljen fürödni! - sóhajotta a kislàny fáradtan.
-Nem is fürdünk, csak eljátszuk, hogy anya ne tudja meg. - hallottam a suttogó Buckyt.
Pàr perc múlva Elda kimerülten bicegett ki a fürdőből. Befeküdt az ágyunkba majd az àgy felé fordult. Bucky a fürdőben maradt, éreztem, hogy valami nincs rendben. Beléptem a szobàba.

A férfi üveges tekintettel nézte önmagàt a tükörben. Aggasztott, hogy nemtudom mit làtott a férfi anno, de őt nagyon megviselte az.
-Bucky! - simítottam meg a vállàt mire hozzàmfordult.
-Minden rendben? - kérdeztem, ő pedig hozzàmfordult.
Nemlegesen megrázta a fejét és csalódottan nézett ràm.
-Bàrmit elmondhatsz nekem. - nyugtattam majd magamhoz öleltem.
Bucky lassan, halkan megszólalt.
-Megöltem Serafinàt! - suttogott olyan halkan, hogy alig hallottam.
Itt megértettem, hogy miért viselkedik úgy, ahogy.
-Édesem, sosem bántanád őt! - toltam el magamtól majd szemeibe néztem. Csalódottan fürkészett engem, csalódott önmagàban.
-De mivan ha mégis? - kérdezte remegő hanggal mire felnevettem. A férfi összezavarodott.
-Akkor jön az asszony és rendet rak! - húztam ki magam, próbáltam felvidítani őt.
Bucky nem nevetett, de még nem is mosolygott.
-Az én gyönyörű asszonyom! - vezette kezét derekamra majd lassan lejjebb csúsztatta azt.
-Szeretlek asszony! - csókolt meg óvatosan Bucky majd kisétàlt a fürdőből.

***

Elda a fal mellett feküdt, a fél ágyat elfoglalta, ahogy szétdobta lábait. Bucky rajtam feküdt, fejét mellkasomra hajtotta és úgy aludt. Mélyen aludt, nagy levegőket vett. Olyan csodálatos apa, és társ csak ő ezt nem bírja elfogadni. Fém kezét a lehető legtávolabb tartotta tőlem, még mindig fél. Szíve szerint igazából lekapná a karját és eldobná messzire, de nem teheti, mert Elda imádja a műtestrészt.
-Wanda? - szólalt meg hirtelen Bucky a mellkasomon, mire kissé megijedtem.
-Mondd, szívem. - suttogtam.
-Meg kell igérned nekem valamit! - emelte fel fejét mellkasomról ezért szemembe tudott nézni.
Bólintottam.
-Ha valahogy ismét A Tél Katonája lennék- itt próbáltam megállítani, de elcsitított és folytatta- és ha bántanám Serafinát, - itt màr tudtam mire akar kilyukadni ezért egy hatalmasat sóhajtottam.
-védd meg tőlem bàrmi àron! - mondta ridegen mire könnyek gyűltek szemembe. Nemlegesen megràztam a fejemet mire ő könyökével megtámasztotta fejét.
-Kérlek.
-Sosem bàntalak! Nem tehetem! - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Ez nem a Hydra szerelmem. Ígérd meg kérlek! - vette kezeibe kezemet majd megpuszilta azt.
-Ölj meg, ha bántanàm. - mondta ki azt a mondatot amitől legjobban tartottam.
Sírtam, sőt egyenesen zokogtam.
-Kérlek, babàm! - nézett rám majd visszahajtotta fejét mellkasomra.
Aztán kimondtam a számomra legfájdalmasabb mondatot.
-Oké, megígérem! -töröltem le könnyeimet  majd beszívtam mélyen a levegőt.
-Nem leszel soha többé Tél Katonája. Nem hagyom, hogy bántsanak! - mondtam neki mire ő elmosolyodott.
-Az én asszonyom!

***

-Jó reggelt Anya! - vísított Elda olyan hangosan, hogy lehetetlen lett volna nem meghallani.
Morogva fordultam el tőle, próbàltam visszaaludni. Amikor viszont a hátamra ült, feladtam és kinyitottam szememet. A fényerőből ítélve, körülbelül reggel hét óra lehetett, a redőnyök csak félig voltak felhúzva. Aztán hirtelen valaki lekapta hátamról a kislányt, aki felvisított. Bucky csikizni kezdte Eldát, aki össze vissza rugdosódott, nagyjából hatszor találta el a combomat.
-Gyere, öltözzünk fel! - mondta Barnes majd kihúzta az ágyból Eldàt, aki boldogan sétàlt vele a szoba másik oldalába.

***

Elda egy hatalmas kanál reggelizőpelyhet nyomott a szájába, majd kitűrte, hosszú, barna haját a szeméből. Csak ő reggelizett, a többiek fel-alá sétàlgattak. Clint ült a kislány mellett és beszélgetett vele. Mosolyogva néztem a pàrost, egészen addig amíg valaki meg nem fogta a vállamat.
-Tudnánk beszélni? - kérdezte Steve suttogva mire szememmel Buckyt kerestem. A konyhában kàvézott, engem figyelt közben. Rànéztem, ő pedig egyből megértette, hogy mire célzok, bólintott egyet. Addig ő itt marad Eldàval.
-Persze! - kúszott arcomra egy mosoly majd elmentem vele sétálni, a toronyba.
-Őszintén bevallva, nem szàmítottunk ràtok, nagyon meglepett, hogy most itt vagytok. Tudom, hogy ti nem ilyen életet akartatok teremteni Eldának, és ezért megértem, hogy idejöttetek, megértem, hogy mekkora a probléma. - nem várt, rögtön a közepébe vàgott.
-Csak arra akarom felhívni a figyelmedet, hogy Tony még mindig utál titeket, és nem is fog megbocsájtani nektek. Nem akarlak felzaklatni, de lehet, hogy olyan dolgokat fog tenni ami nem rà vall. Azóta sem dolgozta fel, a szülei elvesztését, de azért nemhiszem, hogy bàrkit bàntana. -felelte lehangoltan.