A Griffendéles Malfoy - Egy új világ |1.|

16 - Az emlékek

Sziasztok!
Történt egy aprócska változtatás a történetben. Aki kb 1 hete kezdte olvasni a történetet, annak valószínűleg nem lesz új a dolog, de aki régebb óta van itt, annak mondom, hogy Calla a tavalyi évben, mikor a Trimágus Tusát rendezték, ott volt a Beauxbatons tanulói között, de a karácsonyi bál után visszament Franciaországba. Ezen fog alapulni a mai rész. További jó olvasást!🤍

--------------------

Órák után George és Calla a szokásos helyükön, a Fekete-tó partján találkoztak. A fiú már egy pokrócon ülve várta a lányt.

-Örülök, hogy eljöttél.

-Ez csak természetes - huppant le George mellé Calla. - Nos, miről szeretnél beszélni?

-Szerintem jót tenne a kapcsolatunknak, ha tisztáznánk ezt az egészet.

-Ebben igazad van - helyeselt a lány, miközben az eget nézte.

-Remélem tudod, hogy még mindig rohadtul szeretlek téged.

Calla a mellette ülő fiú felé fordította a fejét és végre észrevette, hogy George milyen szerelmes tekintettel néz rá. És annyi idő után a fiú végre mosolygott.

-Én is nagyon szeretlek - válaszolta.

-A bizalmamat viszont nem lesz olyan könnyű visszaszerezned, ez gondolom világos.

Calla bólintott.

-Igen, tudom. Szeretném, ha tudnád, hogy tényleg megbántam a tetteimet.

George a tóból ki-kiugráló halakat és az egyik benyúló félszigeten legelésző unikornist nézte.

-Nekem sem kellett volna így bánnom veled. Ne haragudj.

Egy ideig némán ültek egymás mellett, majd szinte egyszerre a másik felé fordultak és szorosan megölelték egymást.

-Hiányoztál - suttogta Calla.

-Te is nekem - válaszolt George. - Nagyon.

Miután szétváltak, ismét beállt a csend. De ez nem volt kínos, ellenkezőleg: meghitt és romantikus.

-Tudod, így az egy hét alatt eszembe jutott valami - szólalt meg hirtelen George.

-Micsoda? - kérdezte Calla.

-Te tavaly nem voltál itt a Trimágus Tusán?

A lány arcára gyerekes mosoly ült ki.

-Dehogynem! Csak a karácsonyi bál után haza kellett mennem.

*visszaemlékezés*

-...Köszöntsük a Beauxbatons Mágusakadémia diákjait és igazgatónőjüket, Madame Maxime-t!

Az összes diák a nyíló ajtó felé fordult. Calla idegesen megragadta barátja, Corbin kezét, majd a kék egyenruhás csoport bevonult a terembe. Hatalmas ujjongás fogadta őket. Fleur hátul kísérte az igazgatónőt, Calla barátnői pedig az első sorban sétáltak. Mikor odaértek a hollóhátasokhoz, mindenki helyet foglalt a meghosszabbított asztalnál.

-Sziasztok! - köszöntötte őket egy fekete hajú fiú. - Roger Davies vagyok, ha bármire szükségetek lenne, akkor szóljatok nyugodtan!

-Köszönjük, Roger - mosolygott Fleur.

-Szia te szépség - fogta meg egy fiú Calla vállát. - Mi a neved?