A Griffendéles Malfoy - Egy új világ |1.|

20 - A függönyön túl

A teremben egyedül Bellatrix diadalittas visítása volt hallható. Harry ijedten hátrafordult. Arcára a pánik robbanásszerűen ült ki. Sirius továbbra is mosolygott, szemében csupán egy kis meglepettséget lehetett látni. Háta kecses ívbe feszült, úgy dőlt a függöny felé, ami egy nagyobbat libbent, majd miután a férfi eltűnt mögötte, visszaesett a helyére. Harry rohanni kezdett az emelvény felé, de Remus elkapta a karját és magához szorította a kapálózó fiút.

-Sirius! - üvöltött Harry.

-Nem segíthetsz rajta... - válaszolta Lupin.

Calla a férfi arcán hasonló fájdalmat vélt felfedezni, mint Harryén. Tudta, hogy Remus és Sirius nagyon jó barátok voltak, szörnyű volt így látni őt.

-De figyeld meg, mindjárt jön! - kiabált a fiú.

-Harry...

Ekkor a lány meglátta, hogy Bellatrix az agyterem felé veszi az irányt. Kirántotta karját Kingsley szorításából, majd mikor rájött, hogy nem érheti utol a nőt, rászegezte pálcáját és elordította magát.

-Avada Kedavra!

Az átok célt tévesztett, Bellatrix helyett a mellette lévő oszlopot találta el, ami ennek hatására óriási robajjal összeomlott. Harry kihasználta ezt a zűrzavart, kitört Remus kezei közül és a boszorkány után futott.

-Megölöm! - üvöltötte.

Ekkor Calla ismerős suttogást hallott a boltív felől. Először fogalma sem volt, hogy kit hall, de aztán rájött: Sirius volt az. A lány rohanni kezdett a fekete függöny felé.

-Calla, mit művelsz? - nyúlt utána Lupin, de ujjai közül kicsúszott a lány csuklója.

-Sirius ott van bent! - kiáltotta a semmibe Calla, majd csukott szemmel nekifutott a fátyolfüggönynek és eltűnt. Remus kikerekedett szemekkel bámult arra a helyre, ahol pár másodperce még a lány állt, majd lassan térdre esett és tenyereibe temette arcát.

*

Calla kinyitotta a szemét. Valami furcsa, örvényszerű áramlatban pörgött, majd mikor földet ért, egy nagy szobában találta magát. A helyiségben három kanapé, sok szekrény és egy dohányzóasztal volt, az ablakokon pedig fényesen sütött be a nap.

-Van itt valaki? - kérdezte remegő hangon, pálcáját mellmagasságba emelve.

Mikor beljebb lépett, hasonló illatot érzett, mint a Roxfort könyvtárában: a régi pergamenlapok és a - valószínűleg - nemrég lakkozott szekrények aromája kellemes emlékeket idéztek fel benne.

Valaki mocorogni kezdett az egyik, az ajtónak háttal elhelyezkedő kanapén. Calla támadásra kész pozícióba helyezkedett.

-Fordulj meg!

Az alak felállt. Vállig érő, feketén csillogó haja volt, felsőtestét egy bővebb ujjú, de a törzsére tökéletesen illeszkedő ing fedte. Mikor megfordult, Callának elállt a lélegzete.

-Sirius?!

-Calla?

A férfi arcán a ráncok kisimultak, szürke szemében a tűz élénkebben égett mint valaha.

-Te mit keresel itt? - kérdezte ijedten Sirius. - Nem halhattál meg! Neked nem lenne szabad itt lenned!

-Hallottam a hangodat a boltívből. Nem te voltál?