A Griffendéles Malfoy - Egy új világ |1.|

2 - Kitagadva

-Üdv a Griffendélben, Cal.

Miközben az elsősök beosztását nézték, Hermione közelebb csúszott Callához. A lány csak egy mosollyal tudott válaszolni, úgy érezte, hogy ha kinyitja a száját, elhányja magát.

-Ne izgulj, minden rendben lesz – szorította meg Calla kezét Hermione. – Mi itt vagyunk neked.

-Köszi – préselte ki magából a lány, majd visszafordult a tanári asztal irányába.

-Most, hogy a beosztás véget ért - szólalt meg Dumbledore -, szeretném átadni nektek Frics úr üzenetét, miszerint a keleti szárny lezárásra került, így a sötét varázslatok kivédése órák mostantól a földszinti teremben lesznek megtartva. Apropó, sötét varázslatok kivédése. Engedjétek meg, hogy bemutassam az új tanárotokat, Dolores Umbridge-et!

Az asztaltól egy rózsaszínbe öltözött, alacsony, pufók hölgy állt fel. Calla leginkább egy békához tudta volna hasonlítani a nőt. Már első látásra sem tűnt szimpatikusnak.

-Eddig minden évben más tanította az SVK-t - súgta oda Callának az előtte ülő Ron. - Sokak szerint Tudjukki elátkozta az állást, mikor nem vették fel tanárnak.

-Igen, tudom, Draco mesélt róla - válaszolt Calla.

-Ő ott volt a tárgyaláson - szólalt meg hirtelen Harry. - Ott volt a minisztériumban. Caramel embere.

-Harry, biztos vagy ebben? - kérdezte Hermione.

-Milyen tárgyalás? - nézett a fiúra Calla.

-Nyáron Harryt megtámadta két dementor, ő pedig patrónusbűbájt alkalmazott - hadarta Ron -, ezzel megszegve az egyik törvényt. A Wizengamot előtt tárgyalták az ügyet, de végül nem lett semmi.

-Jézusom...

-Most, hogy már mindenről szót ejtettünk... - kezdte Dumbledore, de el is hallgatott, mert valaki félbeszakította.

-Ehhem, ehhem... - nézett az öregúrra Umbridge. - Köszönöm ezt a szívélyes fogadtatást, Dumbledore, most pedig ha megengedi, szólnék pár szót a diákokhoz.

Calla legutoljára akkor hallott ilyen vékony és kislányos hangot, mikor a beauxbatonos barátaival kipróbáltak egy tankönyvben talált hangosító varázslatot. Valószínűleg a kiejtésükkel lehetett probléma, mert mikor a kísérleti alany megszólalt, ugyanilyen hang jött ki belőle, mint amilyenen most a professzor megszólalt.

Umbridge, meg sem várva az igazgató válaszát, így folytatta:

-Örömmel tölt el, hogy visszatérhetek ebbe az iskolába - itt eleresztett egy behízelgő mosolyt, ami inkább vicsorgásnak tűnt. -, mert tudjátok, én is ezeket a padokat koptattam, mint most ti. Jó látni a teremben ezt a sok mosolygós arcocskát és csillogó szemet.

Calla körülnézett. A legtöbb tanuló semleges érzelmekkel az arcán bámulta a professzort, páran morcosan és - valószínűleg - éhesen várták, hogy a nő elhallgasson, néhány, a terem hátsó részében ülő diák pedig már a szájára tapasztotta a kezét, nehogy meghallják a vihogásukat.

-Alig várom már, hogy megismerhesselek benneteket. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó barátok leszünk.

-Persze, hogyne - morogták egyszerre a Weasley ikrek. Calláék halkan kuncogni kezdtek.

-A Roxfort minden igazgatója és igazgatónője tett valamit az iskolához, és ez így van rendjén, mert ahol nincs haladás, ott hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen az idők során kialakult szokásokat nem érdemes felborítani. Egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét érdemes továbbvinni, de el lehet vetni az idejétmúlt szokásokat. Lépjünk hát tovább, hogy beköszönthessen a nyitottság, a hatékonyság, a felelősségteljes munka korszaka, melyben megőrződik az, ami megőrzésre méltó, tökéletesedik, amit tökéletesítést igényel, és szigorú tilalom sújtja mindazt, amit káros.