A Griffendéles Malfoy - Egy új világ |1.|

13 - A szülinap

Április elseje, szombat.

Calla izgatottan pattant ki az ágyból. Halkan a szekrényhez lopakodott, majd elővett két ugyanolyan csomagolású dobozt, egyedül a rajtuk szereplő címkéken álltak különböző nevek. Kikapott a gardróbból egy sima fehér pólót, egy farmert és egy sportcipőt, átöltözött, felrakta a nyakába a George-tól karácsonyra kapott nyakláncot, majd leosont a klubhelyiségbe. Kimászott a portrélyukon, leszaladt a lépcsőkön, közben helyrerakta Hóborcot, akinek épp olyan kedve volt, hogy vizes lufikat dobáljon az arra járó gyanútlan, korán kelő diákokra és tanárokra. Mikor a pincébe ért, megkereste a gyümölcsöstálat ábrázoló portrét. Megcsiklandozta a körtét, mire kinyílt a konyhaajtó.

-Mindenkinek szép jó reggelt! - köszöntötte a manókat.

-Calla Malfoy! - visított Dobby. - Mivel lehetek a szolgálatára?

-Ismered a Weasley ikreket, ugye? Tudod, a két ugyanúgy kinéző vörös hajú fiú. Harry Potter barátai.

Dobby hevesen bólogatott.

-Nagyon jó - dörzsölte össze a tenyereit Calla. - Ma van a születésnapjuk. Segítesz nekem tortát sütni?

-Természetesen! - mondta a házimanó. - Dobby mindig szívesen segít kisasszonyomnak!

Azzal a manó eltűnt a kamrában. Pár perc múlva egy nagy zsák liszt, egy zacskó cukor, tojások és még sok más egyéb repült ki az ajtón.

-Dobby meghozta a hozzávalókat! - hallatszott valahonnan a kupac alól egy vékony hang.

Calla előkapta a pálcáját, majd egy suhintással kiszabadította a manót.

-Akkor neki is kezdhetünk.

A többi házimanó fintorogva nézte, ahogy Dobby segít a lánynak. Mivel nem muglik módjára készítették el, ezért fél óra múlva már kész is volt a csokitorta.

-Nagyon köszönöm, Dobby! - hálálkodott Calla, miközben egy tálcára rakta a süteményt.

-Hölgyemért bármit! - sipította a manó.

-Reméljük, tetszeni fog nekik a torta. További szép napot mindenkinek!

Azzal Calla fél kézzel kinyitotta az ajtót és elindult felfelé a lépcsőn, kezében a kis méretűnek nem nevezhető desszerttel.

A klubhelyiségbe érve nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy az ikrek még mindig alszanak, a kanapén csak pár, magát reggeli pacsirtának valló diák csücsült.

-Azt kinek viszed? - kérdezte az egyik hetedéves.

-Az ikreknek - vigyorgott Calla. - Gondoltam, meglepem őket. Jut eszembe, az ajándékaik!

Azzal elindult felfelé a saját hálótermük felé. Könyökkel lenyomta a kilincset, majd belökte az ajtót, ami mögül Ginny nézett vissza rá fáradt szemekkel és nyomott arccal.

-Te hol... Jézusom, az mi?

-Egy malomkő. Mégis minek tűnik?

-Jó hát na - morogta a vörös hajú lány, miközben kikászálódott az ágyból. - Add ide, segítek.

Közösen lerakták a tálcát az asztalra, majd Calla megvárta, míg Ginny is rendbeszedi magát.

-Mehetünk? - kérdezte, miközben magához vette a már előre kikészített ajándékokat.

-Aha - válaszolta Ginny, aki a tortát fogta a kezébe.

Ügyesen kikerülték a víztömeget, ami a nyakukba ömölhetett volna, ha nem vigyáznak, majd folytatják útjukat az ikrek szobája felé. Bentről hangos nevetgélés és valami zene hallatszott ki. Calla egy kézbe vette az ajándékokat, majd bekopogott.