Végérvényes halhatatlanság

3.fejezet

-Hát, te nem vagy semmi.-mondta kuncogva, majd felállt, felvette a kikészített ruháját az ágyról és elindult a fürdőjébe. Pár perc múlva kijött és együtt mentünk Rosalieék szobája felé.

Amint Alice bekopogott volna, kinyílt az ajtó és kilépett rajta Rosalie. Egy fekete farmer volt rajta és egy rohadt jó felső, meg persze magassarkú. A haját begöndörítette és az gyengéden omlott a vállára.

-Olyan szépek vagytok. -szólaltam meg, amire a két lány elmosolyodott.

-Te sem panaszkodhatsz.-hirtelen Alice megölelt és így mondta nekem, gondolkodás nélkül visszaöleltem.

-Köszi. Akkor mehetünk?- kérdeztem vidáman.

-Persze.- egyszerre válaszoltak, lementünk a lépcsőn és a többiek még mindig ott voltak.

-Akkor mi megyünk is. Sziasztok.-köszönt el Alice, majd odapattant Jasperhez megcsókolni, igazán cukik együtt. Elindultunk ki, de utánam szóltak, ezért visszafordultam.

-Nayla, itt egy bankkártya, a tiéd.-mondta Carlisle és felém nyújtotta, mosolyogva.

-Ezt nem fogadhatom el és amúgy is, van valamennyi pénzem.-tiltakoztam.

-Dehogynem. És itt mindenkinek van saját bankkártyája. Fogadd csak el, már a családhoz tartozol és nekünk van bőven.-próbált kedvesen rávenni.

-De...-kezdtem, de félbeszakított és a kezembe nyomta a kártyát.

-Nincs de. Ez a tiéd és nyugodtan költsed a pénzed. Menjetek.-mosolygott, mint mindig. Én nem mozdultam csak elérzékenyülten bámultam rá -Sipirc!-simította meg az egyik kezével a felkarom, közben vidáman rám szólt.

-Oké, megyünk. Köszönöm.-fogadtam el, hogy itt most nem győzhetek, ezért újból elindultunk.

-Gyere Nayla, az én kocsimmal megyünk.-mondta vidáman Alice és a vállaimnál fogva elfordított egy másik irányba, mert én csak mentem előre.

-Ja, oké. Mindenkinek van kocsija?-kérdeztem meglepetten.

-Hááát... nagyjából, igen.-nevetett fel, mi is így tettünk, majd beültünk a kocsiba és Alice elindult.

-Hova megyünk?-kérdeztem kiváncsian.

-Port Angelesbe. Vannak ott jó boltok. És tényleg nyugodtan költekezz, mi is így teszünk.-közölte Rose hátra fordulva hozzám, enyhén rámosolyogtam. Hirtelen elkomorodott és elkezdett keresgélni a táskájában. Amint megtalálta amit keresett, visszafordult hozzám és a kezembe nyomott egy kis edénykét, azt hiszem kontaktlencse tartó lehetett. -Majdnem elfelejtettem, ezt rakd fel. A szemed színe nagyon feltűnő így, nekünk is van, ezért ilyen.

-Okééés.- mondtam furcsán és teljesítettem amit kért. Eléggé bénáztam, de a végén sikerült rendesen elhelyeznem a szememen ezeket.

Amint beértünk a boltba szétváltunk és keresgélni kezdtünk. Elsőnek a fehérneműs részleghez mentem, ahol kiválasztottam 8 egyszerű szettet. Onnan mentem a nadrágokhoz, találtam pár hozzám illőt, majd megkerestem a méretemhez passzolókat és mentem is tovább. Legalább 15 felső tuti volt már nálam, ezért úgy döntöttem egyenlőre elég lesz ennyi. Elhaladtam a sport szekció mellet, ezért muszáj volt ott is keresnem pár szettet. Elhatároztam, hogy megkeresem a lányokat. Pár percbe bele is telt, hogy megtaláljam Rosaliet.

-Sziaaa.- köszöntem, mert háttal állt nekem.

-Sikerült tal...-akarta kérdezni, de amint meglátta a hatalmas púpozott kosarakat, elkezdett vigyorogni. -Úgy látom sikerült. Keressük meg Alicet, nem lesz egyszerű kirángatni.-nevetett fel, én meg elvigyorodtam. Nála csak egy kosárnyi ruha volt.