Maszk alatt [AZ ÁTÍRÁS BEFEJEZVE]

1.

Fekete zokni, szürke cipő, egy farmer és egy 3x nagyobb pulcsi. Ez vagyok én. Egy magas, nagy családos cifra múltú (?) lány. Az élet nem szánt nekem sok jót, de majd most! Nockfell egy eldugott kisváros, egy apartman, egy suli, néhány ház és néhány hely ahol a "menő" gyerekek bandáznak. Nem tartozok hozzájuk. Nem is akarok. Inkább megrohadok egyedül, minthogy a cicababákkal és a magukat rohadt menőnek beálító seggfej "nagyfiúkkal" legyek. Egy barát is elég . Csakhogy most még tőle is rohadt mesze leszek. Ugyanis mindketten Magyarok vagyunk, csakhogy költöznünk kell. Sírt.. Én is. Valamenyire megynyugodtunk annak köszönhetően hogy legalább telefonon tudunk beszélni meg néha haza látogathatok és ő is ide.

***

Ide értünk az apartmanhoz. Nem nagy nem is kicsi. Ha jól számoltam 5 emeletes, mi a 4.-en leszünk a 403-ba. Elvileg meggyilkoltak valakit abban a szobában. Igéretes. Nyitva van a harmadik szemem, ez egyszerre áldás és átok is. Meglátjuk.

Beszálltunk a liftbe majd megnyomva a 4-es gombot el is indultunk fel. Mikor be nyitottunk az újdonsült nappalinkba 2 kb velem egy idős fiú fogadott. Oké... De mit keresnek a lakásunkba? Kiléptem és mégegyszer megnésztem a számot. Addig anya kérdőre vonta őket, -mit kerestek itt? Tudtommal nincs lakótársunk.- jogos. Teljesen jogos. Ez nem valami biztonságos környék,(meg amúgy az egyik srácon maszk volt) és féltem anyát így már nyúltam volna a paprika spray-hez (igen én ezzel járkálok.....) ha anya nem fogja meg a kezem - kivele kik vagytok?!- kérdeztem már egy kicsit eréjesebben, mikor egy kéz fogta meg a vállam. Hátra néztem és mondani se kell, meglepődtem. Larry ált ott, aki egy nagyon távoli ám mégis családtag -te még mindig fegyverrel mászkálsz?- kérdezte kuncogva. Eközben a két fiú értetlenül kicsit talán félve nézett minket. -nyugi. Csak a haverjaim. Gyertek! Beszélünk- majd ezzel el is mentek.

Külső szemszög.

Larry miután el vitte a fiúkat be mentek a 402-es be, azaz Sally-ékhez. -Ki volt ez a lány?!- kérdezte egyből Sal, -egy nagyon távoli rokonom.. ide költöznek- ült le velük szembe Larry is. -srácok én mondtam hogy hagyjátok azt a lakást!- hallani lehetett hogy dühöd, ám meglágyult mikor úgy néztek rá mint két gyerek akiket cukorka lopáson kaptak. - És higyjétek el, hogyha elmondjuk neki segíteni fog- mosolyodott el.

EREDETI

Amint át léptem a küszöböt egy fehér villanást láttam.

Kis asztalomnál ültem és sminkeltem, a fejem tele folt csillámmal és egy fodros aljú ruha volt rajtam. Mellettem egy tévé amibe egy riporter és maszkos rab volt adásban. Hirtelen egy nagy fájdalmat éreztem, mármint lelki fájdalmat.

Jóban voltak Ashley Campel-el? Talán több is volt mint egy barátság?

Feláltam a székből és a tévé elé siettem. Vártam a választ.

Igen.

Egy mérhetetlen fájdalmat éreztem. Csak egy kérdés járt az eszemben............. Miért?..
Öszegörnyedtem a padlón és sírtam. Majd egy kattanást hallottam az ablakból.

Legyezést éreztem az arcom előtt, mikor ki tisztult a kép azt láttam hogy anya próbál "ébrezdgetni". -kicsim! Halóóó!- rázogatott -j-jól vagyok csak- mondtam volna ha nem vág bele -megint látomás?- eresztett egy apró mosolyt. Apa halála után kezdtek el jönni, és anya volt akinek először elmondtam. Igaz Sára le is ette a fejem... Anya nem csak az édesanyám, hanem egy nővér akivel a legnagyobb tabukat is. Bár egy kicsit még kínos.

Na. Rávettem magam hogy újra írjam, és elhihetetlenül KrInDsZ.