Maszk alatt [AZ ÁTÍRÁS BEFEJEZVE]

3.

Felmentünk a rejtélyes 5. emeletre, elég elhagyatott volt. Sok ajtó ki esett a keretből, sok pedig be volt deszkázva. Néhol omladozott a fal, a szőnyeg piszkos volt lámpák fénye épphogycsak megvilágított valamit, de az a csöppnyi fény is néha kialudt. Olyan volt mint a horrorfilmekben a padlás ahol embereket gyilkolnak meg brutálisan. Döglődő molylepkéket kikerülve mentünk be egy lakásba majd annak fürdőjébe ahol Sally Gear boy-a világítani kezdett (onnan tudom hogy mi hogy nekem is volt) megnyomott rajta egy gombot ééés nem történt semmi -Megan ő a barátom! Nagyon kedves lány- most elpirulnék ha tudnék, Larry egyből troll face lett, néha úgy megütném ezért..

Még mindig nem történt semmi úgyhogy lementünk hozzánk.

Bementünk a lakásba és egyenesen be abba a szobába ami majd az én szobám lesz egyszer valamikor a közeljövőben, egyéppként tetszik elég nagy és ráadásul hangszigetelt.

-jó kis szobád lesz!- jelentette ki Sal miközben körül nézett a szobában -igen alig várom hogy elkezdhessem- forogtam be a közepére -már mindent elterveztem!! Itt lesz az ágyam, itt az íróasztalom, itt a szekrény és úúúú ide fogom felakasztani a gitárom- mutogattam lelkesen hogy mi hova fog majd kerülni. -tudsz kitározni?- Kérdezte Sally -neeem de megszeretném tanulni- szontyolodtam el, tényleg meg akarok tanulni csak hát nem találtunk tanárt aki nem egy tonna pénzért tanított volna csak meg. -itt lesz egy kis filmezős kuc- mutattam az egyik sarokra ám Sally félbe szakított -é-én szívesen megtanítalak gitározni! mondjuk ne várj sokat anyira nagyon még én sem tudok- nevette el magát a végére, szimpi a srác. Olyan kis aranyos megnézném a haját ki engedve is, meg maszk nélkül bár be kell vallani nem szokott érdekelni mások "titkai" de ez érdekel.

A srácok azt mondták hogy eljönnek velem a festékboltba, és segítenek festeni meg berendezni. Nagyon kedves Sal-től, Larry-nek meg muszáj lett volna de ha már így felajánlották nem ellenkezem.

Este elmentem fürdeni, majd a tükörbe bele nézve megláttam magam mögött egy árnyat. De ez nem suhant el hanem mögöttem, ált és a tükrön keresztül bámult az én szemeimbe. A hideg szemeivel csak bámult. Hátra fordultam és már nem volt ott, be vettem két gyógyszert amit a "képzelgéseimre" írtak fel. Mindenki azt mondja hogy bolond vagyok de én szentül hiszek az ilyenekbe. Felvettem egy egyszerű lámás rövid nadrágot és egy térdig érő pólót, kiengettem a hajam és még kábé hajnali ötig fentvoltam míg végül sikerült elaludnom.