𝓔𝓵𝓯𝓸𝓳𝓽𝓸𝓽𝓽 é𝓻𝔃𝓮𝓵𝓶𝓮𝓴 - BEFEJEZETT!! -

5. Rész

London
A magyar - német meccs után kezdődhettek a kemény edzések mivel következő héten kedden az angol válogatottat kell le győzni.
A fiúk minden egyes nap kitartóan edzették végig azt az 1 órát a pályán.
Miközben én sikeresen le vizsgáztam így pont a meccs napjára ki is értem Londonba.
Kedd van, kB úgy éreztem magam mint hal a szatyorba a sok külföldi mellett a repülőn.
De a reptéren egy hatalmas táblával állt két számomra jól ismert ember.
Annyira hiányoztatok már! - futottam oda hozzájuk.
Te is nekünk! - mondta egyszerre Apa és Kai.
Na és fel készültetek hogy gatyába verjétek a britteket? - kérdeztem izgatottan, mert én egy izgi meccset remélek ahol nagyon meg kell küzdeniük egymással.
Naná, maradnak itthon a brittek nem mennek ők a döntőbe! - szólalt meg vakmerően Kai.
Apára néztem aki szerintem azt se tudta hol jár a napok óta tartó migrénes fejfájása miatt.
Mikor sikerült meg találnom a bőröndöm elindultunk a hotelba, ami kB 25 percre lehet a reptértől.
A szobánkba be érve bőröndömet a szekrény mellé állítottam majd rögtön rá is ugrottam az ágyra.
Nem akarok ünnep rontó lenni, de jössz ebédelni? - kérdezte Kai kezét felém nyújtva.
Bele egyezve indultunk meg az ebédlő felé ahol a német és az angol válogatottat ebédelt.
Tegyük hozzá azt hogy a két nemzet nem bírja egymást, így megint egy szokásos vitába botlottunk bele.
Ahol Apa veszekedett Kanel, köztudott hogy Harry szereti provokálni Apát akár a pályán akár csak úgy.
Mikor meg láttam hogy Apa feje kezd vörösödni oda léptem mellé hogy kicsit le nyugtassam, hogy egyikünknek se kelljen a Londoni kórház egyik kórtereméből a meccset nézni.
Ó néz oda meg jött a kisebb Hummels!! - röhögött fel Kane.
Látom te még mindig nem bírsz le szakadni a családomról! - jegyeztem meg kissé idegesen.
Látom Brianna te még mindig nem fogtad fel amit mondtam!! - lépett hozzám közelebb.
Jójó igaz valamit el titkoltam, másfél évet együtt voltam Kaneal. Mikor ki dobtam mert valami modell szajhával megcsalt meg fenyegetett hogy sírba viszi apámat. Nyugi nem szó szerint csak ki akarja idegelni, amiért én dobtam őt.
Ne kérdezze senki miért apámat zaklatja és miért nem engem, nem tudom rá a választ. Egyszerűen csak figyelem hiányos és mindig kell valami feszültség maga köré!
De Harry fel fogtam amit akkor mondtál mikor ki dobtalak! Csak nem értem miért Apámat baszogatod és miért nem engem! - emeltem fel a hangom.
Mert, Matsnek sokkal több figyelemre van szüksége az életbe mint neked! - mondta ki egyszerűen, amikor viszont ezt meghallottam ki nyílt a bicska a zsebembe.
Na jó most volt belőled elegem! - csattantam fel amire Kai is fel figyelt.
Kane fel röhögött majd keresztezte karjait.
Mit akarsz mit tegyek hogy békén hagyd őt? - kérdeztem full idegesen.
Gyere velem randizni! - csúszott ki a száján.
Kai ki tágult pupillákkal nézett rám majd Apára.
Tessék? Elment az eszed? - kérdeztem vissza idegesen.
Ebbe szerintem nekem is van bele szólásom! - állt meg mellettem Kai.
1 %? - kérdezte Kane röhögve.
Remélem tudod hogy Brianna az enyém, te pedig valljuk be hülye voltál hogy hagytad őt el menni!! - lökte oda Kane arcába.
Bárki is vagy, szerintem ne szólj bele a mások dolgába!! - zárta le Kane Kaial való beszélgetésüket.
Már pedig remélem tudod hogy a kérésedet Brianna nem fogja valóra váltani!! - szólt még egyet Kai.
Kaira néztem aki a szememből ki olvasta hogy én ezt máshogy gondolom és képes lennék Harryvel randizni csak hogy le szálljon apáról.
Kai cinikusan el röhögte magát majd meg fogta magát és el sietett.
Utána akartam menni, de Apa vissza húzott mert tudta hogy ilyenkor Kainak egyedüllétre van szüksége.
Legyen! - egyeztem bele kivánságába.
Helyes! Holnap találkozunk a Hallba 8 felé! - mondta mosolyogva majd ott hagyott.
Brianna nem akarom hogy miattam legyen vége Kaial való kapcsolatotoknak! - állt meg előttem Apa.
Ne aggódj nem lesz vége! - nyugtattam őt majd elindultam hogy Kait meg keressem.
Hívtam már kis milliószor írtam neki üzenetet mindenhol, de semmi válasz sehol se.
Úgy gondoltam nem mehetett messzire így elindultam gyalog, el tudtam volna veszni Londonba de mindig is tudtam hogy ha Kai Londonba jön a Hyde Parkba keressem.
Mire elértem a parkot el eredt az eső így csurom vizes hajjal kerestem a barátom.
Mikor meg láttam egy kicsit el dugottabb padot azon pedig Kait boldogan oda siettem hozzá.
Kai-szólítottam meg.
Rám nézett majd vissza hajtotta a fejét a föld felé.
Figyelj nagyon sajnálom de el kellett vállalnom, elég régóta szívózik Harry Apával és bármit ki nézek belőle csak hogy pokolra tegye Apát! - ültem le mellé majd elkezdtem magyarázkodni.
Nincs gond Brianna megértem hogy Mats miatt csinálod, csak az bánt hogy én nem tudtam róla hogy Kane az exed és én így fogtam hozzá vele beszélni! - fordult felém elkeseredett arccal majd röviden le darálta mi bántja őt.
Tudom Kai, sajnálom. Fontos vagy nekem mindennél jobban és nem szeretném ezzel elbaszni kapcsolatunkat!! - folytattam bocsánat kérésemet.
Közelebb húzott magához majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyere induljunk vissza nehogy meg fáz! - mondta fel pattanva majd kezét felém nyújotta.
Egy 5 perc múlva csurom vizesen értünk vissza a hotelbe ahol gyorsan le tusoltam és hajat mostam, addig Kai rendelt nekünk fel utó ebédet.
Az utó ebédünk elfogyasztása után Kai is le fürdött majd idő is volt hogy induljunk a meccsre.
Kai kezét elengedve az öltözöbe sietett én pedig helyet foglaltam Joachim mellett, akivel az előző meccsen megbeszéltük hogy maradhatok mellette.
Szerinted hogy fognak ma szerepelni a fiúk? - kérdezte véleményemet ki kérve.
Reméljük hogy igazán jól hogy be kerüljenek a döntőbe!! - válaszoltam reménykedve.
Joachim a meccs előtt be ment a fiúkhoz akik nagy stresszben égtek már, pár perc múlva Thomas lépett oda mellém.
Brianna segítened kell!! - kérlelt Thomas.
Mi a gond? - kérdeztem, mire ő csak elkezdett befelé húzni.
Az öltözőig meg nem állva húzott maga után majd mikor megérkeztünk az ajtót előttem ki nyitva be engedett.
A fiúk szana szét voltak esve egyikük se bírt figyelni Joachimra hogy mit mond.
Tudom jól mennyire pozitívan állsz mindenhez és nekünk most nagyon kellene a pozitív gondolkodásod!! - magyarázta Thomas hogy miért hívott be az öltözöbe.
Bólintottam egyet majd le ültem az öltöző közepére hogy mindenki lásson.
Fiúk figyelem!! - intettem figyelem felkeltés képpen.
Egyszerre rám néztek majd végig néztem rajtuk és láttam hogy tényleg valami nem oké velük.
Ugye tudjátok hogy a döntő kapujában vagytok? Nehogy most bizonytalanodjatok el, egytől egyig fantasztikus emberek vagytok és rengeteg tehetség van bennetek!! - próbáltam fel dobni a kedvüket.
Igazad van, viszont ez az angol válogatottat őket rettenetesen nehéz meg verni! Profi focistákból állnak!! - szólalt meg Kimmich.
Ti is azok vagytok különben nem állnátok itt!! - vágtam közbe.
Igaza van fiúk! - lépett mellém Joachim.
Most pedig fogjátok meg magatokat és mennyetek ki a pályára megnyerni ezt a meccset!! - mondtam majd ki nyitottam nekik az ajtót.
A fiúk sorban futottak ki a pályára ahol az angolok már kint várták őket.
Joachimmal vissza álltunk a helyünkre míg a német himnuszt hallgattuk majd elkezdődött a nyolcaddöntő.
Az első 10 percben mi vezettünk azaz Goretzka de össze koccant a lába az egyik angollal, ez által a bíró elő vette a piros lapot és magasba emelte.
Leon figyelj már! - kiabált oda Joachim.
Majd Kai megindult a kapu felé de el akadt a sorfalban a labda.
A folytatásra átvette a kezdeményezést az angol csapat. A 16. percben Rice passza után Raheem Sterling vette célba tizennyolc méterről Manuel kapujának bal felső sarkát, ám Manu hatalmas bravúrral védeni tudott. Néhány perccel később Harry Maguire fejelt fölé. Fél órához közeledvén ismét Maguire előtt adódott lehetőség - és ismét Manu védett.
A félidő derekán túl ismét fordulni látszott a játék képe: Kimmich beadása után Werner tűnt el Kyle Walker ölelésében a tizenhatoson belül, de a játékvezető sípja néma maradt. Egy perccel később sem Walker, sem más angol védő nem tudta megakadályozni a német támadóját abban, hogy helyzetbe kerüljön - a hazaiak szerencséjére viszont ott volt a kapujából kivetődő Jordan Pickford, aki lábbal óriásit védett.
A játékrész legnagyobb helyzete a hosszabbításra maradt. Müller labdavesztése után Ginternek kellett mentenie a tizenhatoson belül, a szabályos szerelés összejött, de a labda az épp érkező Kane elé pattant, aki hiába fektette el ziccerben Neuert, Apa az utolsó pillanatban menteni tudott a kapu torkában.
A második félidőt is mi kezdtük jobban, a 47. percben Gosens beadását röviden fejelték ki az angol védők, a kaputól 15 méterre érkező Kai nem sokat gondolkodott a lövésen, a léc alá tartó labdát bravúrral tolta fölé Pickford. Nem sokkal később Gosens maga kerülhetett volna helyzetbe, ám az angol kapus ismét jól avatkozott játékba.
Angol helyzet nélkül telt el az első negyedóra a fordulás után.
A folytatásban a helyzetek helyett inkább a mezőnyjáték dominált. A felek gyűrték egymást, de a futball szépségéből keveset láthattunk. Nekünk enyhe mezőnyfölényünk megmaradt, de egyre inkább állóháborúba fordult a játék képe.
Néhányan talán már el is játszottak a hosszabbítás gondolatával, amikor a 75. percben megtört a jég. Az angoloknak az első helyzetükből nemcsak sikerült eltalálniuk a kapunkat, hanem a Luke Shaw lapos centerezésére két védő közt érkező Sterling egyenesen a hálóba is továbbította a labdát.
Így 1-0 lett, fejemet fogva néztem Kaira akin látszott hogy ideges.
A 80. percben óriási egyenlítési lehetőség adódott a németek előtt: Kai indult meg a felezővonalnál labdaszerzést követően, kiugratta Müllert, aki két védővel a nyakán ziccerig nyargalt, Pickford szinte reménytelen helyzetben jött ki a kapujából, a lövésbe nem tudott beleérni - de nem is kellett, mert a Bayern támadója 16 méterről fél méterrel a jobb alsó mellé lőtt! Müller hosszú másodperceken át fogta a fejét térdre rogyva - teljes joggal -, az angol drukkerek pedig úgy ünnepelték a kimaradt német lehetőséget, mintha még egy gólt szerzett volna a saját válogatottjuk.
Hamarosan pedig azt is ünnepelhették.
A 86. percben a kitámadó németek védelme hibázott, a lendületből rájuk rontó angol támadók közül Jack Grealish centerezéséből a bevetődő Harry (aki eddig egy gólt sem szerzett a tornán) a kapu bal oldalába fejelt, megpecsételve a németek sorsát. 2-0
Joachim hiába cserélt kétségbeesetten. Vége volt!
A német csapat kiesett az EB-ről, ez volt Joachim utolsó meccse .
Apa le ült a fűbe mellette pedig pár angol le pacsizott vele majd tovább mentek.
Hozzá lépve le ültem a fűbe majd magamhoz húztam.
Reménytelen ez a nap! - szólalt meg elkeseredve.
Nem az csak ez most nem jött össze!! - nyugtattam őt, legalább is próbáltam.
Fel kellt majd a kezét felém nyújtotta, meg ragadtam majd mint régen mikor kicsi voltam kézen fogva sétáltunk ki a pályáról.

Sziasztok!!
Bocsánat hogy ennyit késtem az új résszel de ebben a 2 hétben elég sok dolgom volt! De most már itt vagyok és próbálok minél többször új részt hozni!!
Remélem tetszett nektek ez az utolsó Eb kiadásos rész is!!