Brianna Hummels vagyok, igen annak a Mats Hummelsnek a lánya aki a Német labdarúgó válogatott hátvédje! Apám által megismerkedek a sporttal és a csapattal is!! Engem a szerelem se fog el kerülni viszont hogy kinek a személyében azt a story által meg...
London Remélem tényleg tudsz jönni! - reménykedett a meghívásában. Már induláshoz készen álltam mikor ismét megszólalt. Esetleg nem szeretnél itt aludni? - kérdezte a bejárati ajtónak dőlve. Brianna elmondtam hogy idő kell nekem! Nem fogok ilyen könnyen ilyesmi dolgokba bele menni! Kérlek tartsd tiszteletbe döntésem! - akadtam ki picit majd hátra hagyva őt elindultam haza. Az autóba is továbbra Brianna hirtelen nagy érdeklődésén agyaltam, annyira hogy majdnem karambolt okoztam. Mikor végre haza értem ezúttal baleset nélkül rögtön a be írtam a fiúkkal való közös csoportba.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Végig gondolva amit a fiúk írtak rá jöttem hogy igazuk van, viszont most nem fogok ilyen gyorsan újra meg bízni Briannaban, mert bármikor újra át vághat.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Így indultam el pontosabban Malmöbe szerda este a fiúkkal, holnap péntek délután meccsünk lesz Malmö ellen utána pedig vissza utazom mert valamikor a hétvége folyamán lesz az a bizonyos nap mikor 1 év múlva ismét testközelből beszélhetek Matsel. Már mindenki a buszba üll és arra várunk hogy a hotelhez vigyen minket ahol végre egy hatalmasat tudok aludni. A fiúktól el köszönve a szobám felé húztam a bőröndömet amit egy kártya segítségével ki is nyitottam így belépve az ajtón be is csuktam magam után majd a hatalmas francia ágyra vetettem magam. Hosszas pihenés után rá vettem magam hogy fel rendelek valami kaját, mert nem most ettem utoljára. Miután el fogyasztottam a kiválasztott ételt egy gyors zuhanyt vettem majd ismét elfoglaltam az ágyam de ezentúl aludni benne.
Egy laza fél 7-kor felkeltem majd meg bizonyosodtam arról hogy rettenetesen hideg van kint, az autók le fagyva és pár ablak üveget kapargató munkába rohanó ideges embert láttam. Le sétáltam reggelizni ahol szinte senki sem volt hisz az edzés eleve 10-kor kezdődik, csak én voltam szinte fent plusz pár ott megszálló vendég, akik furán néztek rám hogy ki ez a korán ébredő fiatal ember aki nem bír aludni. Hozzá fogtam a szokásos proteines zabkásámhoz közbe pedig az instát lapozva győződtem meg arról hogy semmi új nem történt. Lassan elkezdtek szállíngózni a csapattársaim is lefelé de a két fiút sehol se láttam. Majd mikor majdnem fel adtam hogy egyedül fogok itt végig ülni mellém csapódott a brit és a spanyol. Azt hitted egyedül hagyunk? - kérdezte Mason fel röhögve. Kora reggel óta fent vagyok meg se lepődök hogy ilyen tájba jöttetek le! - zárom le ennyivel a témát. Feszültnek tűnsz Havertz, mi a gond? - kérdezte Kepa a kávéjába bele kortyolva. Szarul aludtam! - feleltem majd a tányéromat le rakva a pultra ültem vissza a fiúkhoz. Írt? - kérdezte Mason érdeklődve. Nem. - vágtam rá. Mason hagyd őt, inkább keressünk valami reggelit! - szólt rá a spanyol majd el hurcolta köreimből a britet. Sóhajtva hagytam ott a két gyereknek néző,, érett " férfit akiket a barátaimnak hívok. A szobámhoz tartva sorra kaptam az üzeneteket de egyiket se nyitottam meg mert úgy véltem a fiúk írogatnak. Végül mikor fel értem a szobámba az ágyamra le ülve bizonyosodtam meg hogy nem a fiúk írogattak.
