Szeretsz még? ("Elkötelezve" című könyv folytatása) (Befejezetlen marad)

2. Fejezet

*Harry szemszöge*

Fáradtságtól elnehezült pilláim lapos pislogásokat vétve futottak át a sorokon, igyekezve minden betűnek pontos jelentését elraktározni leterhelt agyterekvényeim között. Minden porcikám alvás után üvöltött némán, hátam csendes imákat harsogott, némi kényelem elszenvedésének érdekében, továbbá nyakam is másféle pozitúra magára öltésén dolgozott, amennyiben én nem gátoltam meg őt e cselekedetben. Szemem sarkából pillantottam jobb oldalamra, aminek köszönhetően láthattam, a digitális óra már több, mint tizenegyet mutatott. Ha saját kezembe adták volna a választást, már régen az álmok földjén barangoltam volna, felkészülve a holnapi őrületre, viszont annak tudata, Feleségem kisfiunkat altatta a szomszéd helyiségben, nem hagyott nyugodni. Bizalmam sosem rendült meg Életem Szerelme felé, viszont kérdés nélkül képes voltam megállapítani, Csemeténk nehezen aludt el éjszakánként, ezért felmentőseregként álltam őrt, felkészülve Múzsám esetleges leváltására.

A Londoni külvárosra boruló sötétség harmóniáját az éjjeliszekrényen ácsorgó kék szövetű olvasólámpa törte meg ama narancssárgás fényével, mi regényemre vetült. A Norvég Erdő névre keresztelt olvasmány Nagymamám egyik örök kedvencét képezte, ezáltal izgatottsággal, mégis álmossággal telve faltam a karaktereket, egészen az elején járva még a kötetnek. Bárhogyan is igyekeztem, pusztán néhány oldalt tudtam elolvasni egy héten, főként azóta, hogy Kisfiam hat napja megszületett. Ama nap óta ez számított az első alkalomnak, mikor fellapoztam a művet. Fejem alatt hanyagul került felgyűrődésre párnám, ellenben túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy annak helyzetén bármit is változtassak. Ujjaim lustán tartották a puhakötetes tárgyat, míg íriszeim állandó le-lecsukódás elszenvedőiként haladtak szépen a szavak között.

"A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam."

Fejem lecsuklott, ezáltal azt megcsóválva eszméltem fel némiképp. Egy, a ház előtt elhaladó motor harsány bőgését észleltem, aminek ténye tüstént gyomromat rántotta görcsbe. Amennyiben Matthew figyelmét sem kerülte el a jármű zajongása, bármelyik másodpercben számíthattam sírásának felzengésére. Könyvemet mellkasomra fektettem, majd szemeimet lehunyva összpontosítottam a csendességre, mi a zaj után keletkezett. Füleimet hegyezve hallgatóztam a szomszéd helyiségben otthonra lelő hangok után, azonban semmiféle nesz nem éledt fel. Látószerveim váratlanul pattantak ki, mikor a szoba ajtaja halkan, de kitárult előttem. A küszöbön egy rendkívüli fájdalmakat elszenvedő törékeny alak tette át nehéznek érzett lábait. A nő gyönyörű testét fedő citromsárga, bő szabást követő pólónak vállon lezúduló szakaszán azonnal beazonosítható foltot fedeztem fel, mely anyatejnek félig megemésztett látványát keltette. Fürtjei a világ leghanyagabb madárfészkére hajazó kontyába lettek tömörítve, ám feje tetején koronaként ékeskedett rögtönzött frizurája. Meztelen combjai egymáshoz simultak a szakaszos léptek során, bár én minden striájával, s redőjével együtt találtam makulátlannak Daenerys testét.

Múzsám lábujjhegyre emelkedett, attól tartva, léptei gyermekeink füleibe jutottak. Háta mögött a lehető legkörültekintőbben hajtotta be az ajtót, majd hátával a nehéz nyílászárónak támaszkodott. Tarkója megpihent a fehérre festett felületen, majd szemei fájdalmasan lecsukódtak. Hálós alsóneműje egészen hasának felső szakaszáig húzódott, biztonságos tartást kínálva fel az intimbetétnek, melynek sarka megcsillant előttem, amint Kedvesem karjai a magasba nyúltak. Ujjaival a plafont szándékozta megkaparintani, miközben nyújtózott egyet. Az éppen olvasott sort gondosan megjelölve hajtottam be a lap alsó sarkát, majd a könyvet összecsukva helyeztem azt az éjjeliszekrény tetejére. Nem kívántam megszólalni, nehogy megzavarjam az éppen saját világába feledkező nőt. Zöldes íriszei rám pillantottak, némán tanúskodva arról, Szerelmem vállán a világ problémái nyugodtak eme percben is. Halvány mosolyával ajándékozott meg, szívemben boldogságnak sugarait szórva el. Egyetlen szó sem hagyta el szánkat, ellenben a fáradtság mögül kikívánkozó szeretet nem is igényelt semmiféle kifejezést. Megtalálta saját útját a külvilágra, mikor meghittség formájában szökött lelkünkbe.