Szeretsz még? ("Elkötelezve" című könyv folytatása) (Befejezetlen marad)

3. Fejezet

Fejemet, mintha csak betonból öntötték volna ki, oly nehezen bírta el nyakam, ezáltal koponyám gyakorta oldalra billent. Szemeimet forszíroztam a nyitva maradásra, ellenben minden egyes pislogással egyre közelebb kerültem a szendergéshez. A létező összes energiámat próbáltam Kisfiamnak szoptatására fordítani, hiszen olykor még nehézkesen sikerült megtalálnunk az összhangot. A gyermek jobb karomon feküdt el békésen, kicsiny látószerveit lehunyva tartva egészen azóta, hogy elhelyezkedtem a kanapén. Bal tagom ujjai valamelyest félrehúzták mellemnek azon szakaszát, mi orrához nyomódott, ezzel segítve elő számára a lélegzést. Kicsiny kezei ökölbe szorultak, miként azokat keblemnek feszítette, habár szorgosan evett. Oly nagyokat nyelt, tisztán hallhattam a torkán leszökő kortyokat. Némán ásítottam, mielőtt egy röpke pillanat erejéig a falon kattogó órára szegeztem tekintetemet.

A kattogó tárgy arról értesített, már reggel hét tájékán jártunk, én ellenben úgy éreztem, mintha még mindig hajnali kettő lett volna. Szőke loknijaim rendezetlen madárfészekhez hasonlóan korlátozták látásomat, mikor ismét Matthew-nak szenteltem minden figyelmemet. A gyönyörű látvánnyal - mi elém tárult - képtelen voltam betelni. Pisze nózija hébe-hóba fintorgott, mikor mellemhez ért, ekkor úgy véltem, a lágy kontaktus csiklandozta az említett testrészt. Világoszöld pólójának anyaga felcsúszott a kerekded pocakon, megvillantva a pelenkának fehér korcát, illetve köldökének szép ívét. A gyermek illata tüdőmbe szállt újra, s újra, megfűszereződve a popsikrém, továbbá a púder esszenciájának kellemes keverékével. Sűrű pislogások keretében fürkésztem a hibátlan orcát, mi fáradtságot tükrözött a több, mint hatszor történő éjszakai ébredés nyomán. Mérhetetlen kimerültség áldozataként reménykedtem abban, még adódott időm visszadőlni kicsit, pihenve, ameddig csak lehetőségem nyílt rá.

- Lassabban, Drágám! - szólalkoztam fel hirtelen egy hatalmas nyelés után, mi még Életem értelmét is meglepte. - Nem sürget senki. - halkan kuncogtam fel, máris megsimogatva a szőke kis hajszálakat. - Apuci pont ugyan ilyen. Mindig olyan mohón eszik, hogy kivétel nélkül összekeni magát. - mosolyom álmos volt, bár őszinte. - Tegnap pont aludtál, mikor evett Nana leveséből. A bajuszán csak úgy csüngött a betű tészta. Ő persze észre sem vette. - melegség áradt szét egész testemben. - Anyuci főztjét sosem habzsolja olyan hévvel. Az nem annyira finom. - készültem folytatni, mikor egy reszelős hang felszólalkozott mögülem.

- De megeszem, mert szeretlek. - Férjem szavai csendesen csengtek.

Alkalmam sem nyílt elpillantani vállam felett, egy tetoválások ékesítette kar máris nyakam körül vezetődött el, finoman ölelve egy forró mellkashoz. Lágyan görbültek felfelé ajkaim a puha bajusz csiklandozása alatt, mi borzongást keltett egész testemben a fülkagylómra nyomott édes csókok elszórása közben. Állkapcsomat, halántékomat, sőt, még nyakamat sem kímélve kényeztette parázsló bőrömet szerelmének kifejezése nyomán, míg hatalmas bal tenyere jobb vállamat simogatta. Érintésébe dőlve mosolyodtam el, lehunyva szemeimet. Nem igényelt egyetlen szót sem e pillanat, hiszen imádattal teli cselekedetei egyértelmű alapokra helyezték sejtéseimet, nem létezett számára szebb nő a világon. Ritka alkalmak egyike volt az, mikor sikerült elhinnem ezt, viszont a ma reggel ezen kiváltságok közé tartozott.

- Jó reggelt! - súgta fülembe, egy utolsó csókot lehelve arcomra.

- Jó reggelt! - minden fájdalmamról megfeledkeztem életem két kedvenc férfiének jelenlétében. - Hogy aludtál? Nagyon kimerítettek az éjszakai kelések? - fejemmel irányába fordultam, felmérve a magas alakot.

Le sem tagadhatta volna, mily kialvatlanság gyötörte, hiszen fürtjei úgy lapultak fejére, mintha egész életében sapkát viselt volna. Szemei alatt hatalmas lila bőröndök húzódtak, testtartása zömökebbnek tűnt a szokottnál, s még hangjában is meglepő reszelősséget véltem felfedezni. Óvatosan huppant le mellém a kizárólag bokszerlasóját viselő férfi, terpeszben pihentetett combjával sajátomat érve. Mellső végtagja felfeküdt mögém a nappali szófájának támlájára, majd apai aggodalommal, és szeretettel vette górcső alá újszülött Csemeténket. Bal kezemmel eleresztettem keblemet, hogy végigsimíthassak a borostától érdes arcom. Az Adonisz rendkívüli módon elgondolkozott, hiszen meg sem moccant a bőrére nehezülő tenyér alatt. Iparkodott éber maradni, mintsem mellettem szunyókálni el, míg én jól lakattam Matthew gyomrát. Tagja a Csöppség lábszárának cirógatására kelt, próbálva nem megzavarni a csecsemőt a korai reggelizésben.