10. Fejezet

188 12 11
                                    

A sötétség körbeölelte folyosón rajtam kívül nem tartózkodott más, ki fáradt, ellenben néma ásításainak tömkelegével árasztotta volna el a közeget. Bal tenyeremet el sem választottam ajkaimtól, miként hangomnak visszafojtásán fáradoztam. Gyomromat éhesnek tituláltam volna, azonban ily későn már nem szándékoztam egyetlen falatot sem leerőltetni torkomon. Semmiféle nesz sem szökött fülembe saját lépteim kivételével. Testemet nem kívántam bármiféle ruhadarab korlátjával is megszentségteleníteni, ezáltal frissen felvett fekete bokszeralsómhoz semmit sem társítottam. Mezítelen talpaim a padlón rostokolltak, frizurám szél által megtépázott madárfészekre hajazott.

Jobb tagomat háloszobánk ajtajának felszínére simítottam, hajnali kettő magaslatában végre nyugovóra térve. A nyílászárót lassan toltam be magam előtt. A helyiségben tárt karokkal fogadó látvány megrémített, hiszen egy sötét sziluettnek ülő voltára bukkantam az ágy kellős közepén. Minden kétséget kizáróan testesítette meg Szerelmem a jelenleg még mozdulatlanul időző alakot. Ahogy bizonytalanul beljebb settenkedtem, a Holdnak fehér árnya megvilágította Feleségem bágyadt lényét. Ujjával átszántott aligha vállára omló szőke loknijain, megtisztítva hunyorgó szemei előtt a teret.

- Mi történt Gyönyörűségem? - törekedtem valamelyest leplezni a hangomban megrezzenő aggodalmat. - Miért vagy fent ilyen későn? - érdeklődtem, hátam mögött behajtva az ajtót.

- Nem tudok aludni nélküled. Maximum szendergek. - bágyadt válasszal illetett.

- Oh, Édesem. - minél előbb igyekeztem mellé érni.

Ő fáradozásomat megkönnyítve emelte el a takarót az ágy felém eső térfeléről. Kedvességét honorálva kúsztam be a paplan alá, mezítelen talpammal nyomban érve bokáit. Testemet készségesen fedte el, mielőtt még úgy dönthettem volna, elhelyezem fejemet párnámon. Cseppet sem tagadhatta volna le, mily módon vágyott megérkezésemre, ugyanis tüstént karjaimba vetette magát, engem kvázi zsákutcába szorítva. Arca mellkasomon lelt pihenőhelyre, amint tarkóm boldogan köszöntötte a párnahuzatot. Ujjai meztelen bőrömbe nyomódtak csípőmnek magasságában, aminek köszönhetően megéreztem éles körmeinek finom sarkosságát. Mellső végtagjaim szorosan húzták magamhoz Daenerys-t, hogy ajkaim lágy csókoknak sokaságát vethessék el feje búbján. Ujjbegyei íves szívecskéket hímeztek a páfrányleveleket megformáló tetoválások teljes felszínébe.

- Mi a baj, Kicsim? - valamiféle égi megérzés sugallataként érdeklődtem.

- Hiányoztál. - arcát rám emelve rejtette el vonásait nyakamnak hajlatában. - Milyen volt az osztálytalálkozó? - ugyan minden porcikájával igyekezett belém bújni, mégis közelinek véltem újbóli elszendergését.

- Aludj csak nyugodtan. Holnap is meg tudjuk beszélni. - állítottam. - Látom, nagyon fáradt vagy, jogosan. - jelentettem ki tapintatosan.

- Nem, dehogy. - tiltakozott fejének heves, s sűrű ingatása közben. - Te vagy a mindenem, és alig vártam, hogy hazagyere. - szavainak hallatán láttam hozzá felkarjának gyengéd simogatásához, ismét pecsétek millióval jutalmazva ezentúl halántékát. - Kérlek, mesélj! Milyen volt? - kérdésének címzettjeként elevenedtek fel bennem a mai este történései.

*Visszaemlékezés*

Szavak trilliárdjai szállingóztak a létező összes irányba, oly sokunk mondandója forrt egymásba a levegő szárnyán. Füleim hébe-hóba családtagokról szóló információkat, máskor régi emlékeket fogadtak magukba, amennyiben nem komolyabb politikai tematikák megvitatásán szorgoskodtak az itt jelen lévő emberek. Smaragdjaim végigkísérték Danielle Sloan mozdulatait, miként körtelével megtelt üvegpoharát egészen szájáig emelte pár kósza korty erejéig. Dobhártyáimat Chris mély hangja rezegtette magam mellől, ezáltal nem voltam rest nekiajándékozni figyelmemet. A férfi alacsony termete lévén aligha érhette fel állkapcsomat még így ülő pozitúránkban is. Fekete hullámai egészen hosszan simogatták hátát, teljes mértékig megbontva ama képet, mely memóriámban élt róla még tizenhat éves koráról. A tenyerében felmelegedő mogyoróból egyet nyelvére helyezett, majd annak harsány ropogtatásába kezdett.

Szeretsz még? ("Elkötelezve" című könyv folytatása) (Befejezetlen marad)Where stories live. Discover now