Vadparipa🐎 💕(Levi X Reader)💕

A bizalmatlan paripa🐴🐎

*Én szemszögem*
- Annyira örülök, hogy újra látlak - mondtam miközben megöletük egymást
- Én is örülök, hogy láthatlak újra - mondta csöndesen a hangja nyugodt kellemes és boldogsággal teli.
- De, hogy kerülsz ide? - kérdeztem mert még mindig nem hittem el, hogy ő itt áll előttem hús vér valójába ezért még csiptem a kezem mégegyszer, hogy biztosan tudjam, hogy nem álmodok-e.
- Hiányoztál ezért megláttogatalak- felete mosolyogva
- Te is nekem, de honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Hát onnan, hogy amikor vissza tértem akkor elmentem a házatokhoz, de nem voltál ott és ott mondták, hogy felderítő vagy ezért ide jöttem és megkeresetelek.
- Ami sikerült is, mert itt vagyok
- Hát ja
- Am (Név)vel jöttem a felderítőkhöz
- Mindig is elválaszthatatlan barátnők voltatok
- Ez igaz -mondtam amikor ismerős léptek hangja ütötte meg a fülem.
*Levi szemszöge*
Elértem ahoz a faház sorhoz ahonnan a dallam érkezett itt van az a faház ahol a szerelmem is alszik. Amikor elértem azt a faházat halk beszélgetés ütötte meg a fülem nem hallottam miről van szó meg az sem, hogy az most a faházból jön vagy sem. Kinyitottam az ajtót és benéztem a szobába a szerelmem szuszogásán kívül semmi más zaj nem volt bent, de a Kölyök nem volt a helyén. Már megint kint van selythettem volna, de mostanában nem is volt kint ez fura. Így hát ki sétáltam és be csuktam az ajtót meg kerültem a házat és megpillantottam a kölyköt ahogy a csukjás alakkal beszélget.
*Én szemszögem*
Meg fordultam a hadnagy ott állt pár lépéssel arrébb mint mi.
- Kölyök te már megint kint vagy? Ki ez a csukjás ember?
- Igen megint kint vagyok Bableves és ő itt a haverom.
- Szervusz- köszönt Levinak
- Kölyök te menny vissza faházba te pedig idegen megkérlek, hogy távozz. - mondta ellent mondást nem türő hangon, de a hangja nyugodt volt, mint aki tudja, hogy innentől nem lehet semmilyen probléma.
- Rendben viszlát uram és viszlát Luna.- köszönt el megölelt aztán el ment.
- Rendben anyu be megyek. - mondtam aztán meg indultam a ház ajtaja felé. Amikor már majdnem elértem a kilincset a fekete hajú meg ragata a csuklóm amikor megálltam elengedte mire én megfordultam és kérdő rá meredtem.
- Kölyök ki volt ez az ideg?
- Nincs közöd hozzá
- De van
- Nem attól még, hogy a feletesem vagy nem kell mindenről tudnod.
- De mert én felőséggel tartozok érted ahogy mindeki ért a táborba aki alám tartozik és a testi éppségetek ért is - mondta amivel egyértelműen a verekedés nyomokra is célzott.
- A sérüléseimhez végképp semmi közöd sincs - feletem miközben éreztem, hogy egyre dühösebb lettem a velem szemben álló hadnagyra és minden ami eddig történt mind eszembe jutott és a két megijesztése miatt is haragudtam rá ami fokoztam a bennem egyre terjeng dühöt ami gyülölettel vegyült nem érdekelt, hogy a fekete hajú jót akar, mert azzal nem megyek sokra. A kirohanásomra nem válaszolt hanem az ajtó felé mutatott ezért megfordultam és otthagytam Bableves és be mentem a szobába aztán le ültem az ágyra. A nap hátra lévő részében nagy ívben kerültem Levit ami nem volt nehéz mert ő a szerelmével volt el foglalva. Este amikor sétálni volt a gerle pár akkor én is ki mentem és elmélkedtem amikor a Linda jelent meg és rám támadt ami nem ért váratlanul és verekedés be kezdtünk. Egyszer csak kétt erős kéz választott el az ellenfelemtől pedig úgy le aláztam volna, de hadnagy közbe lépett a támadó amint meg láta Levit le lépett.
- Kölyök így szerezted a sérüléseket? - kérdezte tudta hiszen egyértelmű volt ezek után, de ő tőlem akarta hallani az igazságot. Bólintottam, de nem néztem rá hanem elindultam vissza a házhoz.
- Kölyök mért nem mondtad meg előbb?
Megálltam és megfordultam.
- Mert nem bízom benned - azzal tovább sétáltam. Csönd volt a táborban talán csak a tücsök koncertet lehetett hallani vissza tértem a szobába és leültem az ágyra. (Név) már az igazak álmát aludta a szerelmével való esti idő töltés után. Én még sokáig forgolottam amíg el nem nyomott az álom.