Vadparipa🐎 💕(Levi X Reader)💕

Bosszú🐴🐎

*Levi szemszöge*
Korán kelltem ez megszokott nálam felöltöztem és elindultam megnézni, hogy mi a helyzet a táborban. Mikor elértem a fő teret egy nem minden napi látvány fogadott. Mikasa elterülte a földön csúnya sebek égtelenketek a kezé, lábán és arcán egyes sebbekből még folyt a vér a Kölyök csurom véres ruhában elkezdte el látni a lány sebeit nem messze tőlük Linda feküdt kiütve kék, zöld, lila foltokkal a földön. Oda mentem hozzá juk felkaptam a földről a sérült lányt és az orvosi faház felé vettem az irányt a Kölyökkel a nyomomba. Amikor oda értünk leraktam az ágyra és elő kerestem az első segély dobozt. Ekkor az egyik orvos álmossan be kovájgot és ellátta  Mikasa sebeit én és a Kölyök otthagytuk piheni a lány.
- Kölyök mondtam neked valamit a verekedésről. - mordultam rá.
- Nekem Linda kiütésén kívül nincs közöm hozzá. - vágott vissza
- Akkor miért csurom véres a ruhád Kölyök? - faggatam tovább
- Mert Mikasa rosszabb bőrbe volt akkor amikor én értem oda mint amikor te.
- Frissek a sebeid - néztem rá komoran. Erre nem válaszolt leszeget fejjel ment tovább.
- Te kezdeményezted a verekedést? - kérdeztem komoly arccal és kerestem vele a szemkonktaktust.
- Nem - válaszolta sötéten és bele nézet a szemembe.
- Akkor ki?
- Már nem tudom - fakadt ki
- Kölyök mikor szoktál verekedni Lindával?- kérdeztem mert a rajta lévő sebek elárulták, hogy nem verekszik olyan ritkán mint ahogy állítja.
- Nincs közöd hozzá. - jelentette ki majd elfuttot a házhoz és eltünt a szemem elő. Még mindig nem mondja el és nem bízik bennem pedig én csak jót akartam. De a sebbekből ítélve minden nap szerencse, hogy (Név) nem tudja biztos felzaklatná és nagyon aggódok és én ettől még akarom kímélni. Vacsora előtt sétáltam a táborban fel alá miközben a (Név)vel való sétálásról ábrándoztam amikro össze ütköztem a Kölyökkel aki fal fehérren komor fejjel egy levéllel a kezében tartot valahova.
- Minden rendben Kölyök?- kérdeztem tőle, de ő bámult a semmibe aztán egy kis fáziskesésse megmozdult.
- Bocsánat, hogy össze ütköztem veled- mondta sötét monoton hangon. Aztán ki került és indult volna tovább, de én megragatam a csuklópánt.
- Hova mész?
Nem válaszolt csak állt és várta, hogy elengedjem ekkor megpillantottam az írást a borítékon ami a Kölyök neve volt az ívást rögtön fel ismertem Erwin írása volt akkor az egy fontos levél. Elengetem a kezét és ő tovább állt vajon mi állhat a levélbe. Vacsora után sétáltam a faházakhoz miuttán elintéztem pár haszlaszthatatlan papír munkát. Mentem, hogy (Név)hez induljunk sétálni a Kölyök lépet mellém a semmiből és rezzenéstelen fejjel sétált mellettem nem kérdeztem tőle, hogy mi történt mert úgysem mondja el. Elértük a házat és kinyitotta az ajtót leült az ágyra (Név) meg felpattant az ágyról és a nyakamba ugrot én meg gyegéden   meg csókoltam. Elindultunk sétáltunk beszélgetünk, eget kémeltünk, ölelkeztünk és csókoloztunk. Olyan volt mintha megállt volna az idő minden vele tőltöt idő öröké valóságnak tünt és nagyon jó volt. Elálmosodott a szívem csücske ezért vissza mentünk a faház hoz. Amikor be nyitottunk és be mentünk egy elég szokatlan látvány tárult a szemünk elé. A Kölyök  cuccai össze patolva az a boríték az éjjeli szekrényen az ágy bevettve és az ágyon a Kölyök ült fal fehéren, fa arccal, üres tekinttel a semmibe meredve.
- Kölyök mi történt?- törtem meg a csöndet.
- Olvasd el a levelet. - mondta még mindig a semmibe meredt. Oda mentem az éjjeli szekrényhez elvettem a borítékot és kivettem belőle a levelet aztán neki álltam olvasni.
Kedves Watter Luna!
Sajnálom, hogy erre került sor, de az egyik hadnagy fizikai bántalmazásá ért el bocsátom az osztagtól.
Üdvözlettel: Erwin parancsnok
És az alá írása meg egy hívalos pecsét.
Át nyújtottam (Név)nek a levelet aki szintén elolvasta aztán szomorúan megöleli a Kölyököt aki vissza öleli.
-  Viszlát Luna
- Viszlát Kölyök
- Viszlát (Név) Viszlát Levi.- köszönt el aztán kiléptet az ajtó aztán eltünt az éjszakában. Átöltetem a szerelmemet és megcsókoltam bele súgta a fülébe, hogy nem lesz semmi baj. Mellette maradtam amíg el nem aludt aztán ki mentem a szobából és be csuktam az ajtót.  Vissza sétáltam a szobámba és hallgatam a csendett. A Kölyök már messze járt el hagyta a tábort örökre.