Csak zajra kapnám fel a fejem,
Majd furcsán figyelem,
Mégis mi ez a csend ellenes?
Ki az, ki ilyenkor keres?
Ablakhoz lépve fürkészem,
S megpillantalak téged a kertben.
Mosolyogva nyomom le a kilincset
Majd rád helyezem a tekintetet.
Hamar mellettem teremtél,
Majd az ajkaimra csókot leheltél.
Mindig a mennyekbe repítettél,
S néha csak csókkal feleltél.
Ilyenkor mindig azt hiszem,
Hogy nem is létezem.
Csak te és én,
Minden más csak messze él.
Nincsen semmi a közelben,
Nem hallom a tücsköt a fűben.
Nem látom a holdfényt az égen,
Nem érzem a szelet a fellegben.
Csak tekintetedért élek,
Csak ezért félek.
Érintésedre éhezem,
Mert csak ezért kellem.
Bármennyire is érzelmes,
Csak te vagy az értelme.
Hiszen miattad nevetek,
Miattad szeretek.
Még ha valóság lenne,
Mennyivel szebb lenne.
Ha csak te és én,
Megszöknénk.
Futnánk a végéig,
Hol egy új kezdetéig
Venne körül minket.
Csak is minket...
Motajcsek Flóra
Kelt :2021.07.05.
Egy újabb borzalom!❤️
CZYTASZ
Pillangóhatás
Krótkie OpowiadaniaKáosz... Csak ennyi.. Káosz egy elmében.... Egy elmében, ahol egy jobb világ képződik... Egy elmében, ami néha túl sok problémát vet magába... Egy elmében, ahol nincsenek határok... Egy elmében, ami néha megtelik, ezért papírra veti gondolatait... F...
