Koszonom szepen annak a par embernek hogy elolvastatok as elso reszet az en kis storymnak. Nagyon halas vagyok Es az az egy szavazattol konkretan ugraltam oromomben. Tenyleg koszonom!
Kirishima: Kezdtem ébredezni nem tudtam mozdulni sem minden egyes porcikám fajt, bar nem csodálom. A szememet egy résnyire tudtam csak kinyitni, és számomra meglepően egy emberi alakot tudtam kivenni belőle. Csak annyit hallottam hogy sír mellettem és egyfolytában azt hajtogatja bocsáss meg nekem. Miután rájöttem ki az a bizonyos személy ( ha valaki nem érti Bakugou az) mellettem megpróbáltam meg mozdulni hogy megvigasztaljam, de nem igazán sikerült. Miután mellettem levő Bakugou eszre vette hogy próbálkozok meg mozdulni felállt es elengedte a kezemet , mert hat ugye fogta a kezemet😌. Aztán el sétált az ajtoig es beleutott a falba, de akkorát hogy konkrétan belerenget az épület. És mikor utána nyúltam volna már kiment. Csak arra tudtam gondolni hogy bent volt nálam az a személy akit a legjobban szeretek és megbocsátást kèrt. Pedig ilyen nem surun van! Egyre csak olyan kérdések cikaztak bennem hogy * lehet van remény * Tényleg megbánta volna * Lehet hogy csak a buntudata vezerelje * Vagy talán ő is érez valamit irántam?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bakugou: Vissza az időbe még amikor agyonvertem Dekut.! Miután megláttam a folyosón a suliba hogy a szokásos erő felmeresen Deku 1 ponttal megelőzött valami elpattattant bennem és csak arra tudtam gondolni hogy most megölom azt a nyomit. Amikor megláttam hogy beszélget azokkal az idiótakkal megfogtam és neki löktem a falnak. Csorikam akkorát esett hogy elkezdett vérezni a konyoke, de én csak azon gondolkodtam hogy az ablakon lokjem ki vagy verjék meg vagy esetleg robbantsam fel. De vegül a véresre szavaztam. Ezek után elkezdtem félholtra verni Dekut de már rég elájult és nem mozgott csak annyi jött ki a száján utoljára hogy Kacchan. És azt tudni kell rólam hogy utálom hogy ha így hívnak. Aztán egyszer csak egy kezet éreztem magamon ami elnököt a nyomitol. Hát ki más lett volna mint az én drága Kirishimam. Várj mit mondtam én drága de én nem ....... Várj nem ahhh a f@szt erdekli, mindegy. Most telt be a pohár oda rontottam Kirishima elé és belerobbantottam a képébe egy rohadt nagyot. Amikor észbe kaptam láttam hogy az úgynevezett legjobbarattom repült vagy 40 métert és az udvaron landolt. Ezek után mindenki szaladt Dekuhoz es Kirishimahoz én meg csak álltam egyhelyben es elgondolkoztam mit is csináltam én a legfontosabb személlyel számomra. Mivan ha komolyabb baja van . Mi van ha ...... meghalt. Várj nem nem nem az nem fordulhat elő . Az nem lehet. És ezeken a gondolatokon ragodtam miközben kicsordult egy sós könnycsepp a szemekből.
