Mivel Tomura a kedvenc karakterem, már rég gondolkoztam rajta, hogy írok vele egy rövidebb történetet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Szeretnék még figyelmeztetni mimdenkit, hogy néhol előfordulhatnak benne vulgáris, vagy lemonra hajazó részek (más kérdés, mennyire azok) így ennek fényében olvassátok, Jó szórakozást!
A szokásos esti kocsmatúrám során találkoztam vele, a bárpultnál ült, és whiskey-t ivott. Hosszú kék haján megcsillant a lámpa gyér fénye, arca rejtélyes sötétségbe burkolózott. Leülltem mellé, majd rendeltem én is egy kört. Az alkohol kezdett lassan a fejembe szállni, és magával ragadott az a jólismert eufórikus érzés, amikor elszáll minden bú s gond. Akkor néztem először rá, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem. Angyali arcát sebhelyek borították, de leginkább a szeme, és a szája környékét. Nem voltak túlságosan karakán vonásai, mégis sütött tekintetéből a nyers, férfias erő.Világos szemeiben táncot lejtett a fény, ezzel olyan különleges ragyogással ajándékozva meg őket, milyet még nem láttam eddigi életem során. Előfordulhat, hogy elbambultam, ugyanis mély, reszelős hangja térített magamhoz.
- Segitségére lehetek valamiben? - kérdezte a varázslatos idegen.
Elsőre szóhoz sem jutottam a megdöbbentségtől, hogy tartozhat egy ilyen örjitő testhez egy ilyen csodálatos hang?! és mindehhez egy udvarias személyiség?!
- Pardon? Ne haragudjon, elkalandoztak a gondolataim - feleltem sietve, kicsit kábultan.
- Talán én varázsoltam el kegyedet ennyire? -kérdezte kicsit pimasz hangnemben, egy csodálatos félmosoly kíséretében, azt hittem menten elmegyek.
- Ki tudja- kacsintottam rá.
- Shigaraki Tomura- nyújtott kezet.
- /Teljes Neved/, örvendek- szorítottam meg a kezét! Atya világ, hogy milyen kezei vannak. Kesztyűbe bujtatott ujjai hosszúak, kecsesek, szorítása erős. Nem tudom miért takargatja őket, de gyönyörűek lehetnek. Hófehér bőre a csuklójánál kivillant a fekete kesztyű alól, nem a hibátlan csodabőr a reklámokból, hanem egy két heggel tarkított, hámló bőr, mégis a maga módján gyönyörű.
- Mostmár igazán elengedheti- köszörülte meg a torkát Tomura. Gyönyörű neve van, na meg persze a hangja, csodálatos. Sietve, lesütött szemmel el is kaptam kezemet.
- Bocsánat- hebegtem falusi fruska módjára. Vajon hogy lehetek ennyire bolond, biztos teljesen őrültnek néz, ha eddig nem is tette, most már egészen biztosan. Óvatosan felnéztem, hogy megszemléljem arcát, hátha elárulja mégis mi jár a fejében. Mosolygott, mint a tejbe tök, teljesen elpirultam, bár lehet csak az alkohol miatt vette fel arcom a vörös színárnyalatot.
- És mégis mi szél fújta erre...
- Tomura- segített ki gyorsan.
- Tomura- lepleztem zavaromat - Úriemberek nem járnak gyakran ebbe a bárba.
- A helyzet az, hogy a lakótársaim kezdtek túl hangosak lenni, én pedig már nem bírtam tovább, el kellett szöknöm otthonról. Kedves /Neved/, ha netalántán a bűnözői karrier csábítaná, jegyezze meg kérem, hogy csak azzal költözzön össze akivel már házas, különben nem feltétlenül tesz jót a későbbi pályafutásának. Tanuljon a hibámból.
- Biztosíthatom, hogy a közeljövőben erre nem kerül sor, sem a bűnözésre sem a házasságkötésre.- jelentettem ki határozottan, szemébe nézve. Amint befejeztem a mondatot, minden bátorságom inába szállt, mégsem tudtam elszakítani tekintetem, az övétől. Torkom kiszáradt, ajkaim maguktól szétnyiltak, szívverésem felgyorsult. Tomura is hasonlóképpenn reagált a kialakult szituációra.
- Mi lenne ha tennék róla, hogy legalább az egyik szempontból meggondolja magát?- a mondat végét már a fülembe suttogta, amitől kirázott a hideg. Kézfejével végigsimított a karomon, majd rám emelte tekintetét. Nem kérdezte, de a szemei elárulták, hogy nem akar udvariatlan lenni, mégis alig bírja tűrtőztetni magát. Lassan, alig észrevehetően aprót bólintottam, majd még közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Ajkaink vad táncot jártak, majd Tomura elmélyítette csókunkat. Apró, játékos harapásokkal igyekezett még izgalmasabbá tenni, és be kell valljam sikerült is neki. Ugyanakkor, mivel mégsem etikus egy bárban belevágni a dolgok közepébe, elválltunk egymástól, hogy kifizethessük az italokat, és továbbálhassunk. Első utunk egy hotelhez vezetett, ami azonban ott történt, kettőnk titka marad.
Hónapok teltek el, mi pedig randevúkra jártunk, örültem neki, hogy nem csak egy gyönyörű, szenvedélyes éjszakánk volt, és egymás társaságát is élvezni tudtuk. Mint kiderült rengeteg a közös érdeklődési körünk, és amellet, hogy Tomura csodálatos az ágyban, irigylésre méltóan jó beszélgetőpartner is. Egyáltalán nem hátráltatta, vagy akadályozta a kapcsolatunkat, hogy Tomura egy maffiaszervezet tagja, sőt igyekeztem támogatni, természetesen morális kereteken belül. Egyre gyakrabban találkozgattunk, majd egy év múltán újabb mérföldkövet értünk el.
Egy parkbéli sétára indultunk. Az idő csodálatos volt, pont ideális, se túl meleg, se túl hideg, az ég tiszta, a szellő pedig lanygmatagon fújdogált. Elindultunk a kedvenc fánkhoz, mely a park közepe fele helyezkedett el, óriási, öreg cseresznyefa, tekintélytparancsolóan uralta a tisztást. Én előrefutottam, Tomura pedig utánam.Egy csöppet lemaradt, ezért visszafordultam, hogy megnézzem, mi miatt nem követ. A földön állt, fél térdre ereszkedve.
- /Neved/ mondd, hozzám jönnél feleségül?
Habozás nélkül igent sikítva a nyakába ugrottam.
Aznap éjszaka fogant meg első gyermekünk.
Köszönöm, hogy elolvastad!
