@dracocuteeeBabe részére
Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez egy lemonnak készült (az most más kérdés, hogy sikerült-e), így ennek fényében kéretik elolvasni.
Az előző Dabis folytatásaként írtam, mivel oda szerintem pont illene, remélem megfelel.
"A végét már suttogta, majd ajkaimra tapasztotta övéit."
Kellemes bizsergés futott át testemen, amilyet ezelőtt még sosem éreztem. Ahogy puha ajkai enyéimet érintették leírhatatlan érzés volt. Nem akartam, hogy vége legyen. Itt szerettem volna ragadni ebben a pillanatban, egy örökkévalóságon át. Időérzékemet teljesen elvesztve kapaszkodtam az érzésbe, azonban Dabi megszakította a köztünk létrejött testi kapcsolatot.
- Na, azt sem gondoltam volna, hogy kakaska húga, ilyen ledér nőszemély.
Nem elég, hogy ez a gonosztevő elrabolt, most már az első csókomat is magáénak tudhatta, mindemellett pedig még könnyűvérűnek is tart. Egyértelműen, csak egy vagyok számára a sok közül, nyilván semmit sem jelentett neki ez a csók. A hirtelen jött undortól gombóc nőtt a torkomba, könnyek fojtogattak. Létezhet olyan, hogy valaki ennyire szívtelen legyen? Miért is csodálkozom, hisz egy olyan szervezet tagja, mely tele van kegyetlen, mindenre kapható szélhámosokkal. Eltoltam magamtól.
- Valóban, kedvenc időtöltésem fiatal, ártatlan gyermekek megrontásból áll, kár hogy Ön, Uram, ehhez már túlkoros. Önt már speciális díjszabással sem lennék hajlandó elvállalni - jelentettem ki, majd gyorsan elhátráltam tőle, és hátat fordítottam neki. Válasz, akármennyire is vártam nem érkezett, majd mikor nagy nehezen, több perc múltán visszafordultam felé, azzal találtam szembe magam, hogy ő éppen úgy vigyorog mint egy tejbe tök.
- Bocsásson meg, nem gondoltam, hogy egy igazi kuplerájból érkezett, azt hittem ezek csak a rossz természetű híresztelések. Engedje meg kérem, hogy ülőhellyel kínáljam, igazán ritka szerény hajlékunkban az ilyen nemes vendég. - mondta, felvéve a fonalat, majd az asztal felé intett - Sajnos ennél előkelőbb alkalmatossággal nem tudok szolgálni. Parancsol esetleg egy frissítőt? - Lazán legyintettem, miszerint ezt most kihagynám.
- Ahogy gondolja, és mondja mi szél hozta erre?
- Ó, kérem nem szél volt az, hanem egy faragatlan tuskó.
- Madam, kérem, ez borzalmas. Ne aggódjon gondoskodni fogunk arról, hogy megbűnhődjön az illető.
- Ebben nem kételkedem, azonban ha lenne rá mód, személyes szeretnék elégtételt venni.
- Ahogy óhajtja, amint előkerül értesíteni fogjuk.- amint kiejtette ezeket a szavakat, kisfiús mosoly jelent meg szája sarkában.
- Örök hálám, most azonban ki szeretném pihenni a nap fáradalmait, kérem hagyjon magamra!- Jobb ötlet híján, természetesen arra gondoltam, majd elalszom az asztalon, mivelhogy ez az utolsó kriptatöltelék nem volt hajlandó, még egy fekhelyet sem biztosítani nekem. Természetesen nem vette az utalást, így ahogyan kértem magamra hagyott, én meg megpróbáltam álomra hajtani a fejem. Sokáig nem tudtam elaludni, gondolataim mindig visszatértek ehhez a bizonyos személyhez. Kötve hiszem, hogy ilyen gyorsan beleszerettem, mégis amikor csak rágondoltam földöntúli boldogság töltött el. Mosollyal az arcomon hajtottam nyugalomra fejemet. Másnap arra ébredtem, hogy valaki éppen ideiglenes fekhelyemet rugdossa.
- Ébresztő, Csipkerózsika!
Lassan kinyitottam a szemem, azonban rögtön vissza is csuktam őket, a hirtelen fény miatt. Újra megpróbáltam, most már jóval óvatosabban megszemlélni a külvilágot. Eltartott pár percig, mire hozzászoktam a vakító világossághoz, és ahogy sejtettem Dabi állt az asztal mellett. A felkelő nap fénye világosabbá tette, majdhogynem fekete haját, bőrén a forradásokon így már látszott, hogy korábbi égési sérülések, amiket megpróbáltak megfelelően kezelni, azonban ez nem sikerült.
- Kisasszony, tudom, hogy lenyűgöző látványt nyújtok, azonban félek, olyan tüzetesen szemlél, hogy a végén még el találok égni.
- Akkor ennek okán terjeng a környéken égett hús szag, már azt hittem reggelivel vendégelnek meg...- folytattam volna, azonban gyomrom jelezte, hogy valóban szüksége lenne a megfelelő tápanyagok pótlására, mivel már két napja nem ettem.
- Valójában, igenis reggelivel készültem magácskának, ami már rá is fér.
Jegyezte meg egy csibészes mosoly kíséretében, majd hátat fordítva nekem, elkezdett a konyhában molyolni, végül pedig egy tál szalonnás rántottát tett elém.
- Sajnos megzavart az elkészítésében, így a szalonna odaégett, de mással nem tudok szolgálni. Kérem fogyassza egészséggel!
A hús minden bizonnyal odakozmált, engem azonban ez nem érdekelt, olyan nagy lelkesedéssel tüntettem el tányérom tartalmát.
- Köszönöm- mosolyogtam Dabira, aki kételkedő pillantást küldött felém.
- Kérsz még?
- Igen, jól esne!
- Na lám csak, máris eltűnik a kiállhatatlan stílusod, ha éhes leszel, ezt gyakrabban kéne kipróbálni.
Azt hittem rosszul hallok, majdnem félre is nyeltem a tojást. Tényleg hosszú távra tervezi, a fogva tartásomat? Ez esetben nem fogom megkönnyíteni a dolgát.
Mikor végre rendesen belakmároztam, visszavonulót fújtam, elég ha csak holnap kezdem el megkeseríteni az életét. Minden a tervem szerint alakult, nem erőltette a beszélgetést, a nap hátralevő részében, én meg igyekeztem lefoglalni magamat, és a körülötte száguldozó gondolataimat más irányba terelni. A legjobb mód erre az edzés volt, amennyire tudtam, igyekeztem erősítőgyakorlatokat végezni. Este felé Toga és Twice is visszatért.
- Sziaaa- ugrott sikongatva a nyakamba a fiatalabbik.
- Szia Toga! Hogy telt a napod?- ez a kérdés pedig elindította a szavak lavináját, sosem hittem volna, hogy ennyit tud beszélni valaki. Igyekeztem mindent megjegyezni amit mond, hátha elkotyog egy- két fontos információt, azonban azon kívül, hogy Twice-szal töltötte ezt a csodálatos napot semmit sem tudtam meg.
- Legközelebb te is velünk jöhetnél!
- Az remek lenne, tényleg lenne rá lehetőségem?
- Per...
- Toga, szerintem most menjünk- szólt oda neki kedvesen Twice, hirtelen nem is értettem vajon mi oka volt rá, azonban megláttam Dabit, akinek szikrákat szórtak a szemei. Toga is észrevehette, hiszen nem állt le vitatkozni, rögtön követte a hős lovagot, magunkra hagyva minket. Dabi sem maradt sokáig, gyorsan berohant az egyik szobába, maga után becsapva az ajtót. Nem értettem ezt a hirtelen érzelmi kitörését, de nem is nagyon szerettem volna vele foglalkozni, hisz akkor megint ő járna a fejemben, így hát fogtam magam, és lefeküdtem az asztalra, aludni.
Gyengéd bökdösésre ébredtem. Tapasztalataimnak hála, most óvatosan nyitottam ki szemeimet, azonban ez teljesen feleslegesnek bizonyult, hiszen korom sötét volt. Beletelt egy kis időbe, míg szemem hozzászokott az éjszakai félhomályhoz, akkor azonban észrevettem egy fölém tornyosuló alakot.
- Shhh- tartotta ujját szája elé- Csak én vagyok az, kövess!- mondta, majd megindult az egyik szoba felé, amint beértünk bezárta utánunk az ajtót.
- Nagyon megij....
Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, ajkait az enyémekre tapasztotta, és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen belefeledkeztem a pillanatba, átfutott rajtam az a jóleső bizsergés, mint legutóbb. Nagyon heves volt, nyelvével megnyalta alsó ajkamat, ezzel bebocsájtást nyerve számba. Torkom kiszáradt, testem felhevült.
- Mit csinálsz?- kérdeztem, megszakítva csókunkat. Nem kaptam választ, de hirtelen, ám mégis finoman beleharapott alsó ajkamba, mire halkan felnyögtem. Kezeivel beletúrt a hajamba, még hevesebben folytatva, amit elkezdett, válaszul erősen belekapaszkodtam, majd körmeimet végighúztam hátán. Erre férfias nyögés szaladt ki száján, majd hajamból átvezette kezét a hátamra majd a hasamra. Olyan érzés volt mintha zuhannék, egyszerre félelmetes, igéző, és gyönyörű.
- Nem gondolod, hogy ez rossz ötlet?
- Nem. Tudom, hogy az, de nem érdekel!- Majd könyörögve rám nézett- Megengeded?
Lassan bólintottam. Lassan lekerült rólunk az összes ruha, miközben igyekeztünk a másik testének összes zugát feltérképezni. Hihetetlen érzés volt, rettegtem tőle, de végig odafigyelt rám, és vigyázott nehogy fájdalmat okozzon nekem. Még sosem éreztem ilyesmit mint akkor. Minden energiánkat felemésztve, egymás karjaiban nyúltunk el az ágyon.
- Szeretlek (Név)-chan- suttogta Dabi, mielőtt még elnyomta az álom.
Aki végigolvasta annak köszönöm, remélem élvezhető lett.
