@nikolettasoos11 részére
elnézést a rengeteg késésért, bocsánat
Sikerült! Felvettek a U.A. hőstagozatára. Olyan boldog voltam mint még soha, most egy lépéssel közelebb kerülhettem az álmomhoz, hogy profi Hőssé válhassak. Olyanná mint a nagy Eraserhead. Nem vágyok a fényűzésre, sőt kifejezetten megnyugtat amikor az árnyékban maradhatok, ezért nem is barátkozás céljából készültem a U.A.-be. Mindent bele fogok adni.
Reggel későn ébredtem. Az éjszaka folyamán nem jött álom a szememre, ezért nagyon kimerülten indítottam a napot, ami nálam sosem volt valami jó jel. Mivel így is késésben voltam hamar összekészülődtem és leendő iskolám felé vettem az irányt. Az utam viszonylag eseménytelenül telt, azonban minél közelebb értem a U.A. hatalmas épületéhez egyre nagyobb rettegés lett rajtam úrrá. Vajon mi lesz ha megint kipécéznek maguknak és nem lesz nyugtom, mint legutóbb. Igaz, hogy nem a barátkozást tűztem ki célul, de azt is el akartam kerülni, hogy közutálat tárgya legyek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak fejemben mire odaértem az iskola kapujához. Egy árva lelket sem láttam, sem a környéken sem a folyósón, ami csak egy dolgot jelenthetett. Elkezdődött a tanítás. Mély lélegzetet vettem, hátha segít legyőzni a félelmemet, majd beléptem. Nem tartott sokáig megtalálnom a termem. Hangos zsivaj szűrődött ki az ajtón. Most muszáj lesz hogy bemutatkozzak nekik, már csak a késés miatt is. Óvatosan bekopogtam az ajtón.
- Gyere beljebb- szólt egy mély hang, aminek köszönhetően minden reményem elveszett, azzal kapcsolatban, hogy talán nem hallanak meg, így haza mehetek. Igyekeztem hangtalanul kinyitni az ajtót. Azonban amint beléptem minden tekintet rám szegeződött. Ennyit a feltűnésmentes érkezésről.
- Üdvözöllek, / Teljes Név/?
- Igen- bólintottam lesütött szemekkel.
- Remek /Név/-chan, a többiek már bemutatkoztak, most rajtad a sor. A bemutatkozást most nem fogjuk elismételni, szóval majd szünetben beszélhetsz velük.
Miközben a tanár magyarázott én körbekémleltem a teremben, a szemem azonban megakadt egy lilás hajú, hegyes fülű fiún, aki egy hátsó széknél foglalt helyet.
- / Teljes Név/ vagyok, a Samezuka Academiára jártam korábban. Örülök a találkozásnak.- azt már inkább nem tettem hozzá, hogy semmi kedvem barátkozni.
Miután túlestem a számomra eszméletlen kínos bemutatkozáson a terem vége felé indultam. Az elf kinézetű fiú mögött még volt egy hely. Tökéletes. Nincs szem előtt, ráadásul, egy igen helyes fiú mögé ülhettem. Egész nap őt figyeltem. Igen, a hőssé válásra kellett volna koncentrálnom, de valahogy elvonta a figyelmemet. Olyan volt mintha pillangók repdesnének a gyomromban.
Több hét telt el azóta, én pedig rájöttem hogy valószínűleg beleszerettem Tamakiba, mint kiderült így hívják az elfet. Rengeteg közös dolog volt bennünk, többek között egyikünk sem volt valami szociális, imádtuk a videojátékokat. Ezt igazából csak azért tudom, mert Mirio, egy szőke, mindig vidám fiú éppen erről beszélgetett a szűkszavú Tamakival. Ettől függetlenül nem mertem odamenni hozzá, vagy csak egyáltalàn hozzászólni.
Újból több héttel később egyre jobban erősödötek bennem a Tamaki iránti érzések, azonban nem volt merszem neki bevallani őket.
Rengeteg idő telt el azóta, én pedig csendben epekedtem. Egy nap azonban Tamaki odajött a padomhoz, és azt mondta beszélnünk kell. Sietve követtem kifelé a teremből. Át a folyósón ki az udvarra. Egy nagy fa alatt állt meg, majd rám nézett. Feje egy èrett paradicsomra emlékeztetett, de én is így nézhettem ki.
- /Név/ el szeretnék mondani neked valamit. Az a helyzet.....
Szóval én......én azt hiszem hogy gyengéd érzelmeket táplálok irányodba.
Teljesen ledöbbentett amit mondott. Annyira örültem neki ugyanakkor lehet hogy félreértettem. Végülis én hogyan kellthetnék benne ilyen érzelmeket?
- Úgy....... úgy érted hogy viszonzod az érzéseimet?
- Hogy?
- Tudod Tamaki-kun nekem már nagyon régóta tetszel.
- Izé, /Név/ te is nekem.
Vàlaszolt félénken. Majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott az arcomra.
Bocsánat. Lassan lett kész, nem hinném hogy élvezhető lett. Elnézést.
