𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

𝐴𝑧 𝑒𝑙𝑠𝑜̋ 𝑒́𝑗𝑠𝑧𝑎𝑘𝑎 𝑎𝑝𝑢 𝑛𝑒́𝑙𝑘𝑢̈𝑙

"Attól fél hogy valóra váltom az álmaimat és híres focista leszek mint apám volt.Utálta hogy nem rá hasonlítok.Anyám egy önző alak..."

Az edzős táskámba beledobtam a pólóm,nadrágom és a cipőm.A hajam erős copfba kötöttem és indultam is a pályára.Mivel gyalog egy 10 percre volt tőlem ezért egyértelműen gyalog mentem.Laura már ott várt a nagykapu előtt.Ahogy odaértem láttam rajta hogy ideges.

-Hát mennünk kell öltözni,de...-kezdett bele.

-De?-néztem rá értetlenül.

-A fiúk ott álnak az öltözőnk előtt és beszélgetnek!-mondta teljesen felháborodva.Ezen automatikusan röhögnöm kellett.Hát igen Laura félelme a korunkbeli fiúk a foci csapatból.Ahogy nekik vége az edzésnek mi kezdjük a miénket.Én szerencsére jól kijöttem velük ezért csak elkezdtem az öltözők felé sétálni.Laura ugyan ott ált.Szerintem földbe gyökerezett a lába.Tényleg ott voltak a fiúk,valamin nagyon röhögtek ezért nem akartam megzavarni őket ,így kikerültem őket és bementem az öltözőbe majd írtam egy üzenetet Laurának instagramon.

lisa.l.r.:Na én bejöttem és észre se vettek,vagy bejössz az ajtón vagy kinyitom az ablakot és bemászol rajtaxd

laura_parker:Nyisd ki az ablakot inkább

Tudtam hogy ezt fogja választani ezért kinyitottam neki az ablakot miközben vettem elő a ruháimat.Ő körülbelül 3 perc alatt bemászott az ablakon amit nem értek hogy hogy mert az ablak direkt olyan magasságban van hogy ne lehessen belátni.Amikor már ott állt előttem egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni.Csak mi ketten voltunk még itt mert az edzés előtt Lauval szokásunk futni egy pár kört vagy éppen csak hülyülni.Nevetésünkből az ajtó nyitódása zökkentett ki.Mivel ide csak lányok járnak be teljes nyugodtsággal vettem le a pólómat de Laura csak az ajtó felé bámult és láttam hogy röhögni készül.Odanéztem,majd rájöttem hogy ezek nem lányok voltak hanem a fiúk akik az ajtó előtt beszélgettek.Gyorsan magam elé kaptam a pólómat a másikkal meg a levetett cipőmért nyúltam és feléjük hajítottam.Szerencsére érették a célzást és kimentek az ajtón amit ezután kulcsra zártam.Ránéztem Laurára aki már szinte könnyezett a nevetéstől.

-Nagyon vicces mondhatom.-mondtam neki mérgesen de ő még mindig kuncogott.-Igazán szólhattál volna hogy az egész fiú csapat engem bámul.

Amíg öltöztem át egy szót se szóltam Laurához.Baromi köcsögség volt tőle hogy nem szólt semmit.A fiúkat meg nem is értem.Sose nyitottak be még az öltözőbe.Már csak a stoplisom kötöttem be és indultam is az ajtó felé.Az edzős ruhám áltálában egy fekete passzos rövidgatya és az edzős felsőm amiből mindenki kapott 3-at a saját mezszámával ellátva.Az én számom a 11.Azzal a reménnyel nyitottam ki az ajtót hogy a fiúk már hazamentek,de tévedtem.Ott sugdolóztak előttem de ahogy kiléptem az ajtón abba hagyták és mind rám néztek.Én egyenesen a pálya felé mentem és elkezdtem kocogni körbe körbe.Futás közben nem tudok nem gondolkodni ezért eszembe jutottak a problémáim.Az apám meghalt.Ez a gondolat cikázott a fejemben amíg futottam.Megint a sírás kerülgetett.Egy könnycsepp gördült le az arcomon de gyorsan letöröltem amikor valaki odakocogott mellém.Azt hittem hogy Laura az ezért csak kocogtam tovább.

-Mint két csapatkapitány beszéljük ezt meg.-hát ez nem Laura volt,ez Jacob volt.A fiú csapat kapitánya.Igen,az kimaradt hogy csapatkapitány vagyok.

-Kössz,de kihagyom.-mondtam unottan majd elkezdtem a másik irányba futni.Egy darabig minden jó volt amíg megint eszembe jutott apám és most hogy semmi se zökkentett ki nem is egy könny folyt le az arcomon.