𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

𝐻𝑜𝑙𝑛𝑎𝑝 𝑢𝑡𝑎𝑧𝑢𝑛𝑘

"Ha egy éjszaka alatt nem használtam el minimum 50 darab zsebkendőt akkor egyet se.Ez az este volt amikor a legmélyebben voltam egész életemben.Úgy éreztem hogy ennél rosszabb sose lehet..."

~Másnap reggel~

Szerda reggel van.Arra keltem fel hogy valaki dörömböl az ajtómon.Gyorsan felpattantam és kinyitottam az ajtót,teljesen megfeledkezve arról hogy úgy nézek ki mint egy mosott szar.A sminkem teljesen el van kenődve,a hajam kócos,a ruhámról meg ne is beszéljünk.Laura állt előttem.

-Hol voltál?-jött be az ajtón teljesen idegesen.-Egész nap írogattam meg hívtalak de semmi.

-Hány óra van?-nézek rá teljes nyugodtsággal.

-Fél 2.

-Azta kurva!Fél 2?Elaludtam.Nagyon elaludtam!-akadtam ki.-De az edzésre odaérek.

-Carlone-Lisabell Rossi!-nézett rám miközben fogta apám levelét.-Ezt megmagyaráznád?

-Csak annyit kérek hogy ne akadj ki...-próbáltam nyugodt maradni de eléggé ideges voltam amit ő is észrevett mert remegtem és olyan fehér voltam mint a fal.

-Hé,Lisa!Próbálj megnyugodni és ígérem hogy nem akadok ki.-bíztatott a barátnőm.-Annyira.

-Ronald Koeman az apám.-oké a nehezén túl vagyok.

-Az Fc Barcelona volt játékosa és mostani edzője a te apád?

-Volt edzője,mert meghalt.-ezt a mondatod nehezebb volt kimondani mint hittem.-Az egész úgy kezdődött...

Körül belül egy órán át beszéltük ezt az egészet úgy hogy Lau minden mondat után kérdezett.

-Lisa én nagyon sajnálom...-kezdett bele a monológba amit minden ember mondana.-Tudod ha bármi kéne vagy valami baj van hívhatsz bármikor!

-Tudom és köszönöm szépen!-majd megöleltem.Még gyorsan letöröltem a szemem sarkából útnak induló könnyet és megszakítottam az ölelkezést.-Viszont már fél 4 van és el kell kezdenünk készülődni.

-Hova?-nézett rám értetlenül.-Hisz...

-Hisz tegnap halt meg az apám és gyászolnom kéne,de én így tudom elterelni a gondolataimat.-adtam egy tömör választ.

Kipakoltam a tegnapi cuccom a táskámból ami ott hevert a tegnapi edzés óta.Beleraktam megint egy fekete passzos rövidgatyát,az edzős pólóm és a stoplisom.Hajam megint copfba kötöttem mint ahogy minden edzésre.Míg készülődtem Laura hazament a cuccaiért.Fél 5-re megyünk a pálya elé mint tegnap.

Egy 10 perc alatt odaértem és pont ahogy gondoltam,már Lau ott várt rám.De nem csak ő hanem a többi lány is ott volt.

-Na most miért álltok így itt mint egy csürhe?-néztem rájuk de még mielőtt válaszolhattak volna elindultam az öltözők felé ahol az edzőm beszélgetett egy öltönyös férfival.Ahogy megláttam őket fordultam is vissza a lányokhoz.

-Carolena-Lisabell Rossi?-amikor kimondták így a nevemet egyből megálltam és megfordultam.-A hangomra gondolom emlékszik.Charles Miller.-nyújt kezet amit én elfogadok.

-Beszélhetnénk egy kicsit?-kérdezte én meg egy bólintással jeleztem hogy igen.Miután elment az edző elkezdett beszélni az idegen akinek a neve Charles.-Nos...Az apja temetéséről lenne szó.Egy 10 perc alatt elmondom a lényeget a többit meg elmondom utána.A temetés zártkörű temetés október 24.-én lesz,az az 6 nap múlva,Barcelonában,időt még pontosan nem tudok.Ezen a zárt körűn ott lesz a család ,rokonok,közeli ismerősök és a csapat.Másnap 25.-én lesz egy búcsúzó megemlékezés este 8-tól éjfélig.És maga az utóbbin fog beszédet mondani és közölni az emberekkel hogy lánya.A többit edzés után mondom el.Addig is kint várok a kocsiban.-majd elsétált.Szemembe megint könnyek gyűltek de Laura gyorsan odaszaladt hozzám miközben a lányok mentek be az öltözőbe.

-Apám temetésével kapcsolatban de majd elmesélek mindent.-tudtam le ennyivel majd besétáltam az öltözőbe ahol minden lány engem bámult.-Baj van?

-Rád vár kint az a kocsi?-kérdezte Emily a csapat kapusa.Én csak kérdő pillantásokat vetettem felé majd egy padot toltam az ablak alá hogy kitudjak nézni.Hát én beszarok!Ennél feltűnőbb nem is lehetne ez a Charles!Egy fekete Mercedes aminek az oldalán egy nagy Fc Barcelona felírat állt.

-Áh,a család nagy foci rajongó.-legyintettem egyet miközben szálltam le a padról.-De azt valaki elmagyarázná hogy miért van itt a mi edzésünkön az egész fiú csapat edzős cuccban?-erre az összes lány oda ugrott megnézni.Mint a 16 éves tini lányok akik vágynak a szerelemre.Én személy szerint még nem találtam meg az igazit és már nem is keresem betegesen.Ha keresném a szerelmet akkor a céljaimnak búcsút inthetnék.Ezért csak magamra fókuszálok.

-Biztos tudni akarjátok hogy miért is van itt mindkét csapat.-célzott arra az edző hogy a fiúk is átöltözve álltak mellettünk.-Mivel az elmúlt időben elég keményen edzettetek ,úgy gondolom egy kis pihenés rátok fér.A mai edzésen vegyes csapatokban lesztek és egy rendes meccset fogtok lejátszani.(2x45perc)A két kapitány legyen a két kapus.-az az Emily és Noah.-Utána egyesével fogják szólítani az embereket.Először a lányokat válasszátok,utána a fiúkat.De akkor a fiúk kezdik a választást.És még valami.Ne tegyenek különbséget maguk között,hisz én se szoktam.

Noah csapata a következő emberekből állt:én,Laura,Zoey,Madelyn,Sophie,Rose,Noah,Mason,Luke,Nolan,Kevin,Diego és Alex.Volt akinek nem volt nagy kedve játszani így ők lettek a cserék:Zoey,Sophie és Laura.Laun nagyon meglepődtem de ahogy láttam hogy nagyon fogja a hasát így gondoltam hogy a havija miatt.A másik csapat,az az Emilyé is elég erős volt:Jacob,Billy,Lorenzo,Tom,Harry,Mathew,Louis,Emily,Olivia,Josie,Stella,Lucy,Sydney és Sarah.Itt is három csere volt és megint csak lányok.Olivia,Sarah és Sydney.

A meccs vége 6-3 lett a mi javunkra.Átöltöztem és mentem is a kocsi felé ami ugyan ott állt mint ez előtt.

-Barcelonába utazunk!Haza visszük magát és holnap este 8-kor indul a gépünk a reptérről.-mondta mintha ez tök normális dolog lenne.Olyan idegen ez a Charles de mintha ezer éve ismerném.

Sziasztok!Itt van a kövi rész.Hát remélem ezt is majd szívesen olvassátok mint a másik könyvemet.Eddig hogy tetszik a könyv?

Charles egy 60-as éveiben járó férfi*

By~Író🤍