𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

𝑉𝑒́𝑔𝑟𝑒 𝑖𝑡𝑡ℎ𝑜𝑛

"A juventus férfi csapat edzője azt mondta hogy még fogunk találkozni.Ha ezt most úgy érti ahogy szeretném hogy értse,akkor napok óta nem voltam ilyen boldog!"

Még egy pár percet gondolkodtam aztán arra a döntésre jutottam hogy összeszedem magam és visszamegyek.

Ahogy visszamentem éreztem hogy mindenki engem figyel,de nem érdekel.Meg kell szoknom hogy mindenhol ez lesz.

-Hellosztok..-sétálok oda a fiúkhoz.-Most tényleg mindenki engem néz?

-Hát valószínűleg még így lesz egy darabig.-mondta Philippe.-Amúgy Neymar téged keres szóval szerintem írj inkább neki.

lisa.l.r.:merre vagy?

neymarjr: az öltözőnél,te?

lisa.l.r.: visszajöttem a többiekhez,jössz te vagy menjek én?
várj inkább,megyek én csak elköszönök a srácoktól.

-Nekem ehhez az egészhez se erőm se kedvem.Szóval én inkább megyek.-mondtam nekik majd elköszöntem tőlük és visszamentem  az öltözőhöz ahol már ott várt Neymar.

-Azt hittem elvesztél.-mondja kuncogva.
-Már kezdem megszokni hogy ilyen nagy ez a hely.Na de menjünk el innen minél hamarabb mert már nem bírom.
-És hova akarsz menni?
-Utolsó napom Barcelonában.Legyen valami emlékezetes.Szóval rád bízom.-majd elindultunk a kijárat felé.
-Azt ugye tudod,ha most egyszerre lépünk ki az ajtón,akkor valószínüleg holnapra ez lesz minden újság címlapján?
-Tudom és pont leszarom az egészet.-majd kinyitottam az ajtót.Igaz volt kint egy pár biztonsági őr de nem értek sok mindent vagy 50 emberrel szemben.

Nagy nehezen beültünk az autóba majd ahogy elindultunk,egy fotós kiugrott az autó elé.El nem ütöttük,csak az autó orra súrolta a fotós térdét.Nekem ennyi volt a komolyságom,kitört belőlem a röhögés.

-Te most min röhögsz?El is üthettük volna.Lisabell majdnem embert öltünk!
-Most jöttem rá milyen szánalmasak az emberek!Ennyire érdekli őket az emberek magánélete hogy egy kocsi elé ugrik.Van saját élete amit ő eldobna egy kibaszott képért.Tiszta röhej az egész!
-Bizar egy humorod van.Na de most már tényleg menjünk.Utolsó pár órám az új bestiemmel.-mondja nevetve.
-Megtisztelő érzés hogy Neymar Jr. azt mondja nekem,hogy én vagyok az új bestie-je.
-Hát na,tényleg nem mindenki mondhatja el magáról!-majd elindultunk valamerre csak most figyeltünk arra hogy senkit se üssünk el.

Az utat végig beszéltük.A téma leginkább a foci volt.Beavattam abba amit mondott a Juventus edzője.Megkellett esküdnöm hogy amilyen gyakran csak tudunk beszélünk.Mesélt hogy milyen neki a PSG-ben.Megemlítette azt is hogy egyszer menjek el Párizsba.Tehát igen,tök jót beszélgettünk

-Amikor jövök Barcelonába,erre a helyre mindig eljövök.-állítja le a kocsit.-Szóval most te is jössz.
-Nem gondolod hogy sokan felfognak ismerni így sötétben is?-kérdeztem,miközben szálltam ki a kocsiból.
-Szerinted miért hoztalak olyan helyre ahol csak az én kocsim ál?
-Lehet elakarsz rabolni.
-Minden álmom lezárni téged egy pincébe és ott tartani életed végéig.-először tiszta komolysággal mondta,de aztán ránéztem és kitört belőlünk a röhögés.

Egy 10 percet kellett sétálnunk,míg odaértünk a barcelonai tengerpart kevésbé nyüzsgő szakaszához.

Csak a víz hullámzását és a madarak hangját lehet hallani.Egy szóval megnyugtató volt ez az egész.