𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

1. 𝑛𝑎𝑝

"Ahogy kiment egyből kulcsra zártam az ajtót,átvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba.Ma este is könnyekkel küszködve aludtam el."

Három negyed 12 volt amikor kinyitottam a szememet,mivel olyan 2-kor tudtam elaludni nem állítottam ébresztőt hogy kipihent legyek a mai napra.A mai napom,meg úgy az összeset,próbálom esemény dúsra szervezni,mert attól tartok ha egész nap a szobámban ülök és kajálni járok csak le valószínűleg nem élném túl ezeket a napokat.Gyorsan vettem egy zuhanyt még mielőtt útnak indultam volna.Most ahogy láttam nincs nagy meleg,ezért egy hosszú mom jeanst vettem fel egy passzos,hosszú ujjú ,fekete felsőt.Raktam a nyakamba egy nyakláncot,pár ujjamra gyűrűt húztam,a vállam alá érő hajam behullámosítottam,megcsináltam a sminkemet,bepakoltam a kistáskámba a pénztárcámat,zsebkendőt meg ilyen egyéb dolgokat.Megigazgattam magam a tükörben és amikor már nyitottam ki az ajtót vissza is fordultam egyből.

-A belépőkártyám!-kaptam fel az éjjeliszekrényemről és most már ténylegesen készen álltam a mai napra,már ha a készen azt jelenti hogy kész vagyok a könnyeimet estére tartani.

Épp sétálgattam a tengerparti sétányon amikor éppen megpillantottam egy anyuka-lánya párost,ahogy az anyuka épp az 5 éves körüli lányának vesz egy vattacukrot.És ekkor jutott eszembe...

-Anya!-szólaltam meg a kelletténél kicsit hangosabban mert egy pár szempár rám szegeződött,amitől kissé kellemetlenül éreztem magamat.

Azóta nem beszéltem anyával amióta a fejemhez vágta hogy tiszta apám vagyok és hogy a foci fog sírba vinni.Otthon hagytam az anyámat! Ez az egy mondat cikázott a fejemben amíg el nem értem a Camp Nou bejáratát,ahol kettő biztonsági őr fogadott.Megmutattam nekik a kártyát,az egyik teljesen képbe volt míg a másik köpni nyelni nem tudott.

Össze-vissza keringtem a folyosókon,azt sem tudtam hogy hol vagyok.Amikor embereket hallottam akkor elfutottam egy másik irányba.Minden ajtón lévő feliratot elolvastam de semelyiken se találtam Charles nevét.Már egy fél órája kóboroltam amikor észrevettem egy ajtót ami a szabadba vezet.Rögtön átléptem az ajtón és ez által a szívemről egy kő esett le.Szétnéztem és elindultam jobbra,mert balra kerítés volt.Bár ne tettem volna és bolyongtam volna az épületben.Akkor eszméltem fel amikor hangos nevetéseket hallottam magam előtt.Felpillantottam és hát persze hogy az Fc Barcelona csapata melegít be.A bambulásból egy éles sípszó zökkentett ki.Tehát már új edzőjük van és minden folytatódik onnan ahonnan apám abbahagyta.Mit ne mondjak ez nem tett túl jó benyomást hogy felhőtlenül nevetgélnek.Jó igaz nem volt évekig az edzőjük de egy év az egy év.

-Legközelebb ne a lábad nézd amikor sétálsz.-jött belém gondolom egy focista majd amikor felpillantottam a csapat régi játékosával találtam magam szembe,az az Neymarral.

-Legközelebb ne gyere nekem.-zártam le ennyivel és haladtam is volna tovább ha nem szól utánam.

-Carolena-Lisabell...-erre gyorsan megálltam és hátra fordítottam a fejem majd kérdő pillantásokat vetettem rá.Mindent tud!-A belépő kártyád.

-Én azt hiszem most megyek.-hebegtem-habogtam össze vissza és elindultam megint az ajtó felé.Vagyis indultam volna ha valaki nem ragadja meg a kezem.-Mi az?

-Mondd el nekik most.Nagyon jó fej srácok és megértőek.Sokat voltam velük egy csapatban és tuti szívesen megismernének téged.