𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

𝐴 𝑏𝑒𝑠𝑧𝑒́𝑑

"Megcsináltam az esti rutinomat,néztem még egy kicsit tv-t majd a szemeim maguktól csukódtak le.."

~1 nap múlva/Hétfő~

Tegnap leginkább a szobában feküdtem és gondolkoztam hogy milyen beszédet kellenne kedden elő adnom.De sikertelenül jártam ezért a mai temetés utánra hagyom.

A temetésre Charles fog vinni,16-ra.Délben keltem fel mert semmit se aludtam az éjszaka így az ebédet kihagytam ma is,mint tegnap.Amire kivánszorogtam az ágyból 13 óra lett ezért el is kellett kezdenem készülődnöm,hisz tudtam hogy nem fog sikerülni sírás nélkül.Engedtem magamnak egy forró fürdőt,amiben fél órát töltöttem.Utána felvettem a fehérneműimet és magamra kaptam a köntösöm.Elkezdtem a sminkem csinálni,ami igazán nehéznek bizonyult mert mindig lesírtam a sminkem.Már nagyon azon a határon vagyok hogy nem sminkelek.Épp készültem feladni,de valaki kopogott.

-Ki az?-állok az ajtó elé.Nem szívesen akarok ajtót nyitni senkinek,meg alapból egy köntös van csak rajtam.

-Neymarka.-kiált az ajtó másik oldaláról.Na akkor tuti nem nyitok ajtót.

-Most éppenséggel nem túl jó az időzítés!-válaszoltam neki.

-Miért is?-kérdezi.Hogy mondjam el szépen hogy nincs rajtam ruha?

-Hát tudod épp készülődök és...-nem tudtam mit mondani ezért az igazságot választottam.-Igazából nincs rajtam ruha,csak fehérnemű és egy köntös...Szóval ha nem lenne baj akkor...

-Pontosan tudod hogy engem pont nem érdekel,de akkor kapjál fel valamit gyorsan.-megforgattam a szemem majd felvettem egy melegítőt és egy sima pólót.-Charles nem tud jönni érted ezért engem küldött érted.

-És ezt nem lett volna könnyebb akkor mondani amikor jössz?-nézek rá idegesen miután leültem a fotelbe ahol a sminkem próbáltam csinálni.-Vagy írni?Vagy hívni?

-Írtam és hívtalak is.-vállat vonva folytattam a szempilla spirálom felkenését már vagy a 100. alkalomra.

-Tényleg!Kikapcsoltam.-jutott eszembe majd folytattam amit elkezdtem.-De te miért vagy öltönyben?

-Hát a srácok megkértek hogy legyek ott...-nézett rám olyan engedély kérő pillantással.

-Ha most arra akarsz kilyukadni hogy engem zavar-e,-álltam fel a fotelből.-akkor nem.

-Rendben.De hagylak készülődni,majd jövök nem soká.-majd ki ment az ajtón.Előszedtem a fekete ruhámat,majd magamra öltöttem és vártam.Vártam hogy kopogjon és kezdetét vegye a kínszenvedés.Utálok mások előtt sírni,ezért megpróbálom visszafogni magamat.

-Itt vagyunk.-áll meg a kocsival a temető előtt.Kinyitottam az ajtót,vettem egy mély levegőt és elindultam a temetőbe Neymarral az oldalamon.

A pap elmondta a szokásos szövegét amit a temetéseken szoktak mondani.Végig a régi,szép emlékekre gondoltam és nem arra hogy soha többé nem láthatom.Amikor együtt fociztunk,amikor az első gólomat ünnepeltük kamerán keresztül,amikor megkaptam az első lovamat és azt mondta hogyha hiányzik akkor csak lovagoljak egyet vele és minden bajom elszáll.Alfréd.Így hívták az első lovamat,de szívbeteg lett és ez okozta a vesztét szegénynek...