𝗔 𝗝𝘂𝘃𝗲𝗻𝘁𝘂𝘀 𝘂́𝗷 𝗰𝘀𝗶𝗹𝗹𝗮𝗴𝗮||𝗣𝗮𝘂𝗹𝗼 𝗗𝘆𝗯𝗮𝗹𝗮 𝗳𝗳.||

𝑉𝑎𝑐𝑠𝑜𝑟𝑎́𝑧𝑧 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚

11.22.
Hétfő

Az edzésem 10-kor kezdődik és 12:15-kor lesz vége.Most reggel fél nyolc van,kómásan állok a konyhaszekrényemnek támaszkodva-szerencsére ez beépített- szürcsölgetem a reggeli kávémat.A reggelimnek valamilyen tojásos omlettet kéne készítenem zöldségekkel.Nagy mázlimra mindkettő volt itthon,így hozzá is láttam.A végeredmény undorítóan nézett ki,az íze már pár fokkal jobb volt.

Mivel kint egyre hidegebb van,így melegen kellett öltöznöm.Egy világos kék mom fit farmer,fehér kötött pulcsi,rá egy ingkabát,csizma és készen is vagyok. Az edzős cuccom még tegnap este elkészítettem,ezért azt csak fel kellett kapnom a kanapéról.

9:34

Belépve az öltözőbe még csak Chiara és Amanda volt bent.Elnézve őket,szerintem most érhettek ide.

-Szépséges jó reggelt!-köszönök nekik.

-Hali Bella!-köszönnek vissza.

-Bella?-fordulok feléjük meglepetten.

-Hát Lisabell.Abból meg Bell, a Bell-ből meg Bella.-magyarázta el Chiara.-Ugye nem baj?

-Nem!Dehogy is baj!-sőt..Inkább jó érzés.

Miután átvettem az utcai ruhámat a Juventusos pulcsimra és rövidgatyámra cseréltam.Meg ugye stoplis és térdzokni.Hajamat egy szoros copfba fogtam és vártam míg eljön a 10 óra,hogy elkezdődjön az edzés.

-Tudjátok,szokásos bemelegítés.-fúj bele a sípjába Rita.Én meg emlékszek az egész tegnapi bemelegítés sorra így elsőként kezdtem futni egyenletesen a köröket.

Tegnap átestem egy óriási lelkesítő beszéden Neymarral.Körülbelül másfél órás volt.És hatott.Neymar beszéde hatott rám.Úgy mint senki másé.Szerintem megtaláltam a legjobb barátomat egy világsztár személyében.Aki egy másik országban lakik.

"-Szia Lisabellito!-integet bele csapzott fejjel a kamerába.Gondolom nem rég volt edzése.

-Olá Neymarito!-próbálok felvenni én is egy mosolyt,ami igaz mű,de próbálkozni lehet.

-Mi a baj?

-Miért nézel ki úgy mint akit most öntöttek le egy vödör vízzel?

-Kérdésre kérdéssel válaszolni?Ejnye Ali!-rázza meg a fejét mindentudóan.-Komolyan.Mi a baj?

-Mi lenne?Christina már most kirakna a csapatból.Oda hív magához bemelegítés előtt,hogy menni fog-e.Bemelegítés előtt! Mintha olyan béna lennék!-itt még idegesen járkáltam a szobában fel-le,aztán valami kattant az agyamban és az idegesség helyét szomorúság vette át.-Esküszöm nem vagyok olyan béna..Oké,az tény,hogy soha az életben nem fogom megütni az ő szintjét.Sőt nagyon senkiét a csapatból..De fáj,hogy még szerinte egy bemelegítést se tudok rendesen megcsinálni...Aztán persze jött azzal hogy csak ezért kérdezte,mert tudja hogy kis csapatból jöttem egy világszínvonalú csapathoz.Nagy váltás lesz,ezt én is tudom.De egy bemelegítés nem okoz problémát..Lehet hiba volt ez az egész Juventusos szerződés és csak álomnak kellett volna maradnia..Lehet ott abba kellett volna hagynom ezt az egész focis életemet..Hisz egyszer úgyis túl tettem volna rajta magamat,nem?-nevettem fel keserűen.-Nem,nem,nem!Soha nem tenném túl magam rajta!A foci az életem!Ha elhagyom a sportot vele együtt vesznék el én is!-tört ki belőlem a keserves zokogás.

-Drága Lenacskam,kérlek szépen ne sírj és ne mondj ilyeneket,hisz egyáltalán nincs igazad.Nem vagy béna!Hozzám is odajöttek törzsjátékosok amikor Párizsba kerültem,hogy mi a véleményem eddig.Még a Barcában is ez volt.Nem azért mennek oda mert béna vagy,csak szimplán érdekli őket,hogy hogy viszonyulsz a csapathoz.A választ továbbítja az edzőnek és ennyi.