Heartbeat - [SantaEarth]~omegaverse

9. A vacsora

Earth pov.

Szépen teltek a napok, pedig nem igazán vártam a pénteket, de ilyen ez. A nyár végét, vagy egy szünet végét se várjuk, mégis gyorsan telik. Kicsit tartottam tőle, milyen lesz ez a találkozás, leginkább P' miatt. Anya szerintem beszélt erről apával, mert ő már sokkal nyugodtabbnak tűnik.

Szerdán találkoztunk személyesen Ta-val, megkért menjek el vele felsőt venni péntekre. Inget akart, de lebeszéltem róla, mondván elég egy póló, csak ne valami mintás. Végül egy galléros, kék darabot sikerült találni, ami elegáns, de egyben laza. Ezen kívül ettünk is egy pizzázóban.

A maradék idő tényleg elrepült és hamar eljött a péntek este. Ugye hatra beszéltük meg, de már kicsit korábban kopogtatott valaki.

-Jövök – kiabáltam és rohantam kinyitni a bejáratot – Szia – intettem egyet. Megölelni sem merem még a családom előtt.

-Szia. Remélem nem érkeztem túl korán, de késni se akartam – magyarázkodott.

-Szerintem pont jókor – mosolyogtam rá – Gyere beljebb – álltam odébb, majd visszakulcsoltam a zárat. Anyáék megjelentek a semmiből, mire megfordultam.

-Jó estét! Santa Pongsapak vagyok – mutatkozott be illedelmesen. Megzabálom – Hoztam egy kis apróságot – utalt a kezeiben lévő dolgokra – A hölgynek egy csokor virág. Remélem tetszik, Earth azt mondta nem kell semmi, ezért magam válogattam össze őket – nyújtotta át anyának.

-Gyönyörű! Köszönöm szépen! – vette át egy hatalmas mosoly kíséretében – Megyek, beleteszem egy vázába gyorsan – Anyukám... Nem a legjobb ötlet itt hagyni minket pont most.

-Egy üveg bor önnek, uram és egy üveg Earth bátyjának – adta át ajándéktasakban őket.

-Köszönjük – fogott kezet vele apa – Te is köszönd meg – bökte meg P'Mew-t.

-Kösz – vetett oda ennyit. Még mindig nem békélt meg vele, de remélhetőleg változik, ha megismeri.

-Menjünk be szerintem – javasoltam.

-Igen gyertek már kész a vacsora is – intett anya az étkezőből.

Apa az asztalfőnél foglalt helyet, jobb oldalán anya, mellette én és Santa, anyával szembe pedig a bátyám, aki le sem vette szemét vendégünkről. Úgy csinál mintha valami bűnözőt hoztam volna haza. A vacsora egyszerű sült rizs volt, sült csirkével és zöldségekkel. Ezt szinte mindenki szereti, ezért döntöttünk emellett. Apa szedett először, majd sorban mindenki.

-Remélem ízleni fog Santa – nézett el mellettem anya – Jó étvágyat!

-Jó étvágyat! – hangzott el mindenkitől.

Természetesen nagyon finom volt. Anya nagyon jól tud főzni, mind a tíz ujjamat letudnám nyalni minden általa készített étel után. Ahogy pedig elnéztem a mellettem ülő is elégedett volt, mert repetázott is.

-Köszönöm szépen. Nagyon finom volt – tette össze két kezét anya felé.

-Örülök – mosolygott anya – Úgy látom mindenki végzett – nézett körbe, de mindenhol csak üres tányérok voltak. Elpusztítottuk az egészet, amit főzött – Megyek, elmosogatok.

-Jövök, segítek – álltam fel rögtön.

-Hagyd csak kicsim. Inkább menjetek át a kanapéra, nem sokára csatlakozom – utasított vissza.

Javaslatára áttelepedtünk a nappaliba. Apa ült a fotelba, mi hárman pedig a kanapén foglaltunk helyet. Santa középen ült, mi tesóval pedig a két szélén. Kissé kínos csend telepedett ránk, amit végül apa tört meg.