Heartbeat - [SantaEarth]~omegaverse

2. Ütközés

Earth pov.

Második nap már nem lazsálhattunk, el kellett kezdeni tanulni. Csütörtök van, így nincs első órám szerencsére. Tesónak van, ezért mire felkeltem már nem is volt otthon, ahogy anyáék sem. Csináltam reggelit, elfogyasztottam, a fürdőben rendbe tettem magam és felöltöztem. Egy szűk farmert vettem fel crop toppal mivel még meleg az idő. Az órára pillantva realizáltam ideje indulni. Felkaptam a cipőm és a közeli buszmegállóba mentem. Nem sokat vártam, mire megérkezett a jármű és már nem is voltak sokan rajta. Helyet foglaltam az ajtó közelébe, hogy hamar letudjak pattanni, amire 20 perc múlva lett lehetőségem. Amíg a bátyámnak nem volt jogsija buszoztunk vagy néha anyáék vittek el, de ők elég korán járnak dolgozni, így az elég ritka volt. Ingatlaneladással foglalkoznak mindketten, ha még nem említettem volna.

A suliba befelé már csak egy-két diák tartott velem, akiknek szintén a második órával kezdődik a nap. A teremben helyet foglaltam Fluke mellett és beszélgetni kezdtünk, amíg vártuk, hogy harmadik barátunk is megérkezzen. Thai órával kezdjük a napunkat, ami annyira nem vészes, mert jó fej a tanár, de azért tud szigorú is lenni.

-Oh elfelejtettem tegnap kérdezni este. Ma megyek táncolni, elkísérsz? Rég voltál már. Na, na, na~ - kapaszkodott kezembe, mintha menten elrohannék, pedig előttünk az egész nap.

-Úgyis tudod, hogy a válaszom igen. Mindig megyek szinte. Csak írok anyának akkor, meg, ha látom tesót szólok neki is - vettem elő telefonom és megírtam az SMS-t anyának. Szerencsére sosincs ellenvetése, sőt örül, hogy nem csak otthon ülök és van szociális életem. Már amennyi.

-Ah én nem bírnám amúgy, ha olyan bátyám lenne, mint neked. De szerencsére a világ legcukibb húgát kaptam helyette - dicsekedett, mint mindig, de nem tudom meghazudtolni, nagyon édes a kis tesója.

-Néha nehéz vele. Tegnap is mikor veletek dumáltam és kérdezett valamit, mondom he, mert belemerültem a témába, erre egyből azt hitte valaki van a képbe. Jó lenne, ha inkább ő találna valakit és békén hagyna - panaszkodtam.

-Mi lenne, ha lenne valakid? Mindjárt 18 leszel és heated lesz, jobb is lenne, ha lenne melletted egy alfa. Úgyse maradhatsz örökre szűz - lapogatta meg vállam együttérzően.

-Ohhh. Te nyáron töltötted be. Akkor már ismerted P'Ohm-t nem? Na mesélj csak - könyököltem az asztalra és várakozóan néztem arcát, ami rögtön lángba borult.

-Hello. Miről maradtam le? - vágódott a mögöttünk lévő padba Prem.

-Jókor - néztem rá - Most készültem kifaggatni az első heatjéről és P'Ohm teljesítményéről.

-Heyyy - csapott vállamra az alanyunk.

-Ez engem is érdekelne - néztük most már ketten Fluke vörös orcáit.

-Jó. Lefeküdtem vele, jó volt. Itt a vége, fuss el véle - zárta volna le ennyivel. Mi tovább faggattuk, mert nem volt elég a megadott információ.

Ugyanakkor Prem se úszta meg szárazon - ha már úszóklubbos -, mert kiderült ő sem tartozik a szüzek körébe többé. Ugyan neki még nem volt heat-je - hiszen az rosszul végződhetett volna 17 éves létére -, de elmondása alapján nagyon élvezte az együttlétet. Erre engem kezdtek cukkolni, mikor találok már valakit, aki legalább megfosztana ettől a dologtól. Még mindig reménykedem, hogy megtalálom a szerelmem az első heatemig és teljes mértékben neki adhatom a testem. Na jó, nem, de részben.

Időközben kicsengettek az első óráról és szünetre mindenki megérkezett. Becsengetés után hamarosan megérkezett a tanárunk is, aki mielőtt elkezdte volna az anyagot végig kérdezte milyen volt a nyarunk. Ő is mesélt a sajátjáról, merre nyaralt, milyen szép volt a hely és gyakorlatilag ezzel el is telt az óra. A következő info volt, ezért az osztály kettévált, mi a srácokkal egy csoportba voltunk, így egy teremhez vettük az irányt. Útközben szembejött P'Mew a barátaival és megállítottam.

-Ma megyek Fluke-kal terembe már írtam anyának is, ne várj órák után - mondtam lazán.

-Meddig lesztek? Menjek érted? - kezdte az aggódósdit.

-Nem kell. Majd megyek. Na sziasztok, megyünk órára - intettem neki és barátainak.

-Ne sokáig legyél, még világosba érj haza - kiáltott utánam, de nem érdekelt.

Infón nem beszélgettünk, kezdtük az anyagot egyből, ahogy szinte a nap további részében is. Tesin mondjuk játszottunk és törin még rákérdezett a tanár jól telt e a szünet, de ennyi volt. Eltelt a nap és a végén a kapuban váltunk szét Prem-mel, aki másik irányba ment. A táncstúdió annyira nem volt messze, gyalog olyan 15 perc volt. Az út kellemes beszélgetéssel és kis hülyéskedéssel telt, mikor egy kisebb szakaszon kitaláltuk, hogy vonalra lépve, büntetésből annyiszor 10 guggolást kell csinálni, ahányra léptünk. Nekem öt jött össze, drága barátomnak, pedig bambasága miatt tíz, tehát dupla annyi.

Még az épületbe belépve is nevettem rajta, hisz mindig ilyen a szerencséje. Persze szeretem, de szegény sokszor ilyen kis esetlen, néha még megállni se tud, mert a saját lábában is elbotlik, még ha ez tánc terén nem is mutatkozik meg.

Most viszont én is hasonló cipőbe kerültem, mert nem figyeltem magam elé és beleütköztem egy személybe. Másodpercek töredéke alatt történt az egész, már csak arra eszméltem fel, hogy a földön elterülve fekszem, a másik pedig éppen megtámasztotta magát kezével fejem mellett.

-Jól vagy? - szólított meg. Arcára néztem és teljesen elapadt lélegzetem. Haja arcába lógott, de szemei engem méregettek minden rendben van e. Azok a csokoládébarna gyönyörű szemek. Orra tökéletesen illett arcához, s azok a telt ajkak - Hahó - állt fel közben, majd felém nyújtotta a kezét segítség képp. Hogy ne fogadtam volna el?

-Te-Tessék? - dadogtam - Ja igen, jól vagyok. Ne haragudj nem figyeltem! - kértem elnézést. Magasabb, mint én, egy fél fejjel nagyjából.

-Semmi baj, én is hibáztam. Viszont, ha minden rendben én mennék - ment a pulthoz, hogy leadja egy terem kulcsát - Holnap is jövök - intézte szavait a recepcióshoz - Szia - ment útjára.

-Minden oké? - simított vállamra Fluke és aggódó szemekkel vizslatott.

-Azt hiszem... Igen - mondtam.

Nem nagyon hiszek a szerelem első látásra dologban, de most pont úgy érzem, mintha ez történt volna az imént. Nem csak a külseje tetszett a fiúnak, de nagyon kellemes mentás csoki illata volt.

-Ismerted ezt a srácot? - kérdeztem már a teremben legjobb barátomtól.

-Láttam már itt, de nem tudom ki ő - lépett a hangfalhoz, amire telefonjával csatlakozott és beindított egy listát melegítéshez.

Csendben melegített mellettem, én pedig gondolataimba mélyedtem egy széken ülve. Újra és újra lejátszódott a szemem előtt az ütközés, szinte lassított felvételben éltem át mindent, még az illata is felkúszott orromba, lágyan simogatva szaglószervem.

Éreztem, hogy meg kell ismerjem. Tudni akarom ki ő, mi ő, honnan jött, mindent. Holnap el kell jöjjek, de egyedül, hogy tudjunk beszélni esetleg.

A továbbiakban barátom néztem, ahogy táncolt és sokáig maradtunk. Hazafelé busszal mentem, barátomért pedig P'Ohm jött. Sajnos előbb jött a buszom, így nem tudtam találkozni vele, de majd máskor. Még nem volt sötét, viszont már gyors iramban ment le a Nap, hogy helyét átvegye a Hold. Mikor leszálltam már égtek az utcai lámpák és elég sötét volt, ezért gyors iramban szedtem a lábaim. Hazaérve kulcsommal nyitottam ki a zárt ajtót.

-Megjöttem - kiabáltam és lehúztam a cipőm.

-Szia kicsim - ölelt meg anya, amint beléptem a nappaliba - Most készültünk enni, gyere.

-Gyorsan lepakolok - mentem szobámba.

Letettem táskám és a mosdóba szaladva kezet mostam, majd az étkezőbe siettem, ahol már mindenki ott ült az asztalnál. Én pirítóst csináltam magamnak, mellé egy barackos teával és sok zöldséggel. Anyáék és P'Mew alfa léttükre többnyire húst esznek, mint most is.

-Na és milyen volt a délután? - kérdezte anya hirtelen.

-Szokásos, jó - feleltem tömören. Ha elmondtam volna, hogy egy alfa véletlenül nekem jött P'Mew biztos akkor is megkereste volna.

Az este további részében lefürödtem és hamar lefeküdtem aludni, hogy kipihenjen magam. Szükségem van a szépítő alvásra, bár én anélkül is vagyok elég szép.